Szájhigiénia: nem elhanyagolható

A kiegyensúlyozott, kultúrált emberi kapcsolattartáshoz tartozik, hogy valakinek üde, egészséges legyen a lehelete. Az elhanyagolt száj (na meg a számos kellemetlen következmény) visszatetszést kelt mindenféle közösségben, legyen az a család, a baráti kör vagy akár a munkahely. Az étkezések utáni gondos, a fogak minden zugát kitakarító, ugyanakkor az íny felsértését kerülő fogmosás – a felső fogsornál felülről lefelé, az alsónál alulról felfelé végzett fogkefemozgatással – az első szabály az egészséges szájüreg, a tiszta lehelet karbantartásához. 

Hasznos segédeszköz a szájzuhany, amely minden rejtett üreget, a fogközöket képes alaposan kitisztítani, és tetszés szerint beállítható erősségű vízsugarával edzeni az érzékeny ínyt. A lepedékes, fogkőtől sárguló, netán odvas fogak viszont „telephelyei” azoknak a baktériumoknak, amelyek az íny és a szájnyálkahártya gyulladásait kiváltják. A rosszul illeszkedő, kopott koronák, idősek esetében a nem megfelelő vagy felületesen gondozott protézis ugyancsak lehet okozója a fájdalmas szájüregbetegségeknek.

Mivel a cukorbetegek a fertőzésekre az átlagosnál jóval érzékenyebbek, számukra kiemelten fontos a szájhigiénia szabályainak betartása. Már csak azért is, mert az ajkakon, a szájüregben vagy az ínyen jelentkező elváltozások, a kellemetlen lehelet hátterében a szervezet számos más betegsége meghúzódhat. A furcsa szagú lehelet egyértelműen a nagyfokú diabéteszes anyagcserezavar árulkodó jele. Viszont az ajkakon feltűnő herpeszek, a szájnyálkahártya nehezen gyógyuló gyulladásai mögött  allergiás jelenségek, gyógyszerérzékenység, bizonyos vegyszerek okozta foglalkozási ártalmak, de akár tuberkulózis vagy daganatos betegségek előjelei is állhatnak. 

A fiatalok bizonyos köreiben mostanság divatos nyelvbe rögzített „ékszerek” (vitatható esztétikai értékük mellett) fémallergiás megbetegedéseket is okozhatnak.  A gondos szájápolás minden kultúrember magától értetődő igénye, de ha ezzel együtt netán mégis tapasztalatunk valamiféle makacs elváltozást vagy huzamosabb ideig fennálló panaszt, feltétlenül forduljunk szakorvoshoz.