A fogak megmenthetők!

Az emberek többsége elmulasztja a szükséges ellenőrzéseket, s inkább csak akkor keresi föl a fogorvost, amikor már fájdalmai vannak, ha a rágás nehézségei miatt egyéb megbetegedés lép fel, illetve ha erre esztétikai okok késztetik. Gyakran tapasztaljuk a rendszeres fogápolás hiányosságainak következményeit is. Jellemző, hogy azokban a fejlett országokban, amelyekben már több évtizede működnek aktív megelőzési programok, sikerült 40 százalékkal csökkenteni a fogszuvasodás előfordulását. Hazánk a fogászati prevenció, a széleskörű felvilágosítás tekintetében meglehetősen lemaradt a világ élvonalától, s ennek következményei különösen hátrányosan érintik azokat, akiknek fogazatát valamely egyéb krónikus megbetegedés – például a diabétesz – miatt fokozott veszély fenyegeti.

A diabétesz és a fogágybetegségek összefüggését már a múlt században leírták. Ám nálunk a mai napig nincs egységes szemléleten alapuló, a diabéteszeseket fogászatilag gondozó intézmény. A társadalombiztosítás által térített fogászati beavatkozások pedig csupán az elsősegélyre és a legminimálisabb alapellátásra korlátozódnak, hiányzik a teljes és szakszerű kezelés finanszírozása.
A cukorbetegség fog- és szájtüneteivel először a családomban találkoztam. Kezdő orvosként azután egyre többször hallottam betegeimtől, hogy „akkor kezdődött a diabéteszem, amikor a fogaim meglazultak”. Miután ezidőtájt hazánkban diabéteszeseket speciálisan kezelő fogorvos nem volt, érdeklődni kezdtem e betegek iránt, s így 1976 óta gondozunk diabéteszeseket a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikáján.

A fogazat állapota diabétesz esetén

A fogszuvasodásra való hajlam hasonló a diabéteszesek és az egészségesek körében annak ellenére, hogy a cukorbetegek szacharózmentes diétája kedvező lehetne a megelőzésében. Mivel a diabeteszesek nyálelválasztása csökkent, alacsony a nyál pH-értéke és a fogak természetes öntisztulása romlik. A nyál savasodását kiváltó alacsony pH-érték előmozdítja a fogszuvasodásért felelős úgynevezett savtűrő mikroorganizmusok szaporodását.

Igen rossz a fogazatuk azoknak a betegeknek, akiknél a diabétesz 14 éves életkor alatt alakult ki, akiknél nem kielégítő az anyagcsere-gondozás vagy akik nem megfelelően ápolják fogaikat.

A fokozott foglepedék- és fogkőképződés ínygyulladást okoz. A foglepedékben lévő mikroorganizmusok elszaporodása pedig fogágybetegséghez vezet. A fogágybetegség miatt az íny tapadása megrövidül (ezt nevezzük ínysorvadásnak), a gyökérfelszín szabaddá válik, s gyakori és elsősorban fiatal korra jellemző a gyökércement-szuvasodás.

Aki rendszeresen ápolja fogait, de a nem megfelelő fogkefe vagy a helytelen tisztítási mód miatt letolja, felsérti az ínyét, annál ugyan nem alakul ki fogszuvasodás, de bekövetkezhet a gyökérfelszín – hidegre, melegre, édesre érzékeny – kopása, amelyet fognyaki kopásnak nevezünk.

Fogágybetegségek

Fogágybetegség miatt körülbelül ugyanannyi fogat veszítünk el, mint a fogszú következtében. A cukorbeteg szervezet anyagcserezavara és annak szövődményei a csontrendszerben is elváltozásokat okoznak. A fogat rögzítő csontban a gyulladásos folyamatok miatti csontpusztulás következtében kezdenek mozogni a fogak, amelyeket végül el kell távolítani. Miután cukorbetegeknél az egyszerű ínygyulladástól kezdve a fogágy pusztulásáig terjedő tünetek viszonylag gyakoriak, egyértelmű, hogy a diabétesz komoly kockázati tényező a fogak meglazulásában és elvesztésében.

Tapasztalatunk szerint a cukorbetegek csupán 20 százalékának ép a fogágya, és bár csekély arányban fordul elő ínygyulladás, a fogágygyulladás a betegek 78 százalékát jellemzi. Fokozottabban veszélyeztetettek a cigarettázók, mert a dohányzás súlyosbítja az ínygyulladást. Terhességük alatt ugyancsak veszélyeztetettek a diabéteszes nők, mivel a hormonváltozások fokozzák az ínygyulladási hajlamot.

Ha a csonthártyára vagy magára a csontra is átterjed a gyulladás, a folyamat maradandó elváltozást okoz. A mozgó fogakat viszont nem kell azonnal eltávolítani, mert a fogágykezelést követő pótlással visszanyerhetik stabilitásukat. Helytelen az a szemlélet, hogy 1-2 fog kihúzása „nem számít”, mert a hiány esetleg meghiúsíthatja a célszerű fogpótlást. Diaíbéteszes betegeknél a rögzített (fix, beragasztott) fogpótlások ajánlottak. A kivehető fogsor a maradék fogazatot is megterheli, a károsodott tartószövetekre további terhelést ró, ezért lehetőleg kerülendő.

Szájnyálkahártya-betegségek

Olykor fájdalmatlanok, panaszt nem okoznak például a nyálkahártya fehér foltos elváltozásai. Előfordulnak viszont olyan formái, amelyekből rákmegelőző állapot fejlődhet ki, ezért kezelésük, illetve eltávolításuk nagyon fontos. Az égő érzést okozó, a szájpadon vagy a nyelven kialakuló gombás elváltozás gyakoribb a fogsort viselőknél. Gyógyszeres kezelés, esetleg a régi fogsor cseréje hozhat gyógyulást. Jellemzőek még a nyelvelváltozások, amelyek sok esetben fájdalmatlanok, máskor égő, fájdalmas érzést okoznak.

Ajánlatos a fokozott rendszeres szájápolás, a megelőzés, a diabetológiában jártas fogorvos felkeresése a diabétesz felismerésekor, a kezdeti tünetek idején. A korán felismert fog- és szájtünetek gyógyíthatók és a szövődmények, mint a foglazulás vagy a rákmegelőző állapotok kialakulása elkerülhetők.