Merőben új esélyek a lábak megmentésére

A kis artériák falának és beidegzésének együttes károsodása miatt az érfal elveszíti rugalmasságát, megvastagszik, belső felszínén egyenetlenség, kásás, zsíros, majd az idők folyamán meszessé váló lerakódások keletkeznek. Az egyenetlen belső felszínen könnyebb a vérrögképződés is. A kis erek belső átmérői tehát szűkülnek, elveszítik aktív alkalmazkodóképességüket, a rajtuk átjutó vér és az általa szállított oxigén mennyisége drámaian csökken. Ha az izmok és egyéb szövetek nem kapják meg a kellő mennyiségű oxigént, sérülékennyé válnak. Ilyenkor könnyebben sebesedik a láb, a sebek nehezebben gyógyulnak, rosszabb esetben fekélyek, száraz vagy nedves üszkösödés jelzi a visszafordíthatatlan szövetkárosodást. Ez a szövetpusztulás lehet rendkívül fájdalmas. A sebek befertőződése esetén pedig a szepszis az egész szervezetet veszélyezteti.

Ilyen súlyos esetben csak a károsodott végtag eltávolítása mentheti meg a beteg életét. A cukorbetegség talaján kialakuló keringésromlás miatti csaknem évi 3500 amputáció akkor is nagyon magas szám, ha tudjuk, hogy a korszerű terápia és a megfelelő megelőző életmód mellett csak a sok százezer cukorbeteg csekély százalékát veszélyezteti ez a súlyos szövődmény.

Javuló életkilátások, fokozott figyelem

Mit tehetünk – orvosok, nővérek, cukorbetegek és családtagok – azért, hogy mind kevesebbszer forduljon elő ez a rettegett szövődmény? Sokat!
Talán az első és legfontosabb, hogy gondolnunk kell az érkárosodás lehetőségére. Már a betegség felismerésekor fontos megvizsgálni – a szem és a vese ereinek állapota mellett – az alsó végtag keringését, felmérni az induló állapotot. Erre a pulzus megtapintása, a Doppler- vizsgálat, a színes ér-ultrahangvizsgálat, az érfestés és még számos indirekt módszer is alkalmas.

Fontos, hogy időről-időre ismételten és egymással öszszehasonlítható módon, már a betegség felfedezésétől kezdődően készüljön „térkép” a láb artériás rendszerének állapotáról. (Éppen a mind eredményesebb diabéteszkezelés következtében, a cukorbetegek életkilátásai javulnak, élettartamuk nő. Ez az örvendetes tény viszont azt jelenti, hogy a cukorbetegeknél a diabéteszes érkárosodás mellett kialakulhat az általában idősebbeknél gyakoribb, és a nagyobb ereket érintő érelmeszesedés is!)

Ha – akár az első vizsgálatnál, akár a rendszeres ellenőrzésekkor – olyan szakaszok látszanak, ahol az artériák vérszállító képessége leromlott, az erek beszűkültek vagy elzáródtak, érdemes halogatás nélkül terápiára gondolni. Ez azért fontos, mert ha az oxigénhiány mértéke bizonyos szintet meghalad, akkor beindul az a visszafordíthatatlan láncreakció, ahol már nem megelőzünk, hanem csak „futunk az események után”, és a folyamatoknak végső esetben a kényszerű amputáció lehet a következménye.

Melyek a gyógyítás lehetőségei?

Vannak gyógyszeres kezelések, melyek egy része a kis erek tágítását, másik részük a vér „hígítását”, az alvadékképződés csökkentését célozzák. Sajnos a már beteg, beszűkült erek nem mindig reagálnak megfelelően az értágító gyógyszerekre.

Vannak érsebészeti módszerek: az erek megnyitása nyomán megpróbálják a lerakódásokat eltávolítani, vagy saját, esetleg műerek beültetésével a keringést a sérült, beszűkült vagy elzáródott erek helyett más útra terelni.

Sajnos, a diabétesz okozta érkárosodások többnyire olyan – jellegzetesen a térd alatti területeken futó – artériákat érintenek, amelyeknél a fent említett sebészi lehetőségek a kis érméretek miatt nem lehetségesek. Szerencsére az elmúlt 10-15 évben, de főként a legutóbbi 2-3 esztendőben, az intervenciós radiológiában olyan eszközfejlődés zajlott le, amely reményeink szerint gyökeresen megváltoztatja a kritikus alsóvégtagi keringési elégtelenség (akár cukorbetegség, akár érelmeszesedés okozta) ellátási lehetőségeit.

„Kisámfázhatjuk” a szűk ereket

Ma már rendelkezésünkre állnak azok a kis méretű, hajlékony katéterek, melyekkel a milliméteres erekbe is be tudunk jutni az érfestés (angiográfia) során. Kezünkben vannak azok a speciális értágító ballonok melyekkel belülről, sebészi megnyitás nélkül, mindössze egy tűszúrásnyi lyukon az erekbe bejutva – képesek vagyunk akár hosszú szűkületeket vagy elzáródott ereket is kinyitni. Azokba az erekbe, amelyek nehezen nyílnak ki, vagy hajlamosak lennének visszaszűkülésre – ugyancsak tűszúrásnyi nyíláson át – az érfestés során beültethetünk olyan különleges fémhálókat (stent), melyek belülről (mint a cipőt a sámfa) kitámasztják az eret, és az elzáródását vagy a visszaszűkülését megakadályozzák.

Ugyancsak képesek vagyunk az érfestéskor a már említett katéterekkel, gyógyszereket, elsősorban vérrögoldó gyógyszert bejuttatni olyan kis erekbe ahol a beteg érfal miatt kialakult véralvadék okoz elzáródást (katéteres trombusoldás). Ezekkel a módszerekkel a végtagvesztéssel fenyegető állapotok 50–70%-ában lehet jó eredményt elérni, azaz az amputációt elkerülni.

Olyan nyugati országokban (Olaszország, Svájc, Franciaország) ahol úgynevezett diabéteszesláb-centrumokban, sokféle szakember (így intervenciós radiológus is) bevonásával és nagy számban foglalkoznak diabéteszes érkárosodással, az említett intervenciós radiológiai módszereket használják az alsó végtagi esetek 85-90 %-ában. Ilyen lehetőség (eszköz, szakértelem és tapasztalat) hazánkban is több kórház intervenciós radiológiai részlegén rendelkezésre áll.
Fontos, hogy mind a betegek, mind a diabétesszel foglalkozó szakemberek kellő jelentőséget tulajdonítsanak a cukorbetegség okozta alsóvégtagi érkárosodásnak. A rendszeres érvizsgálatokkal, a gyógyításban igénybe vehető – az amputációt sok esetben elkerülhetővé tevő – újabb intervenciós radiológiai módszerek felhasználásával ma több esélyünk van egyben tartani a testet, hogy egész maradhasson a lélek is!

1. ábra
70 éves férfi 25 éve ismert cukorbetegséggel. Panaszmentes. Hideg, fázós lábát forró vizes palackkal melegítette, majd elaludt. A cukorbetegség miatt meglévő neuropáthia miatt nem érezte a víz forróságát, lába, talpa felhólyagosodott. A hólyagok nem gyógyultak és néhány nap alatt az egész talpon nagy fekélyek alakultak ki. Ezt sebészetileg feltárták, de a sebek nem gyógyultak. Amputáció kényszere merült fel.

Az érfestésnél kiderült, hogy a korábban panaszmentes betegnél a 3 lábszári ütőérből csak egy nyitott. Az egyik teljesen elzáródott, a másik (ami a lábkeringés miatt a legfontosabb) súlyosan beszűkült. (nyil)

2. ábra
Jól látszik, hogy a szűkült éren át a talpra igen kevés vér jut, így kevés az oxigén a szövetek gyógyulásához.

3. ábra
Az értágítás után a beszűkült ér újra eredeti átmérőjével szállít vért a láb felé.

4. ábra
A láb keringése látványosan javult. A beteg eddig nem gyógyuló, amputációval fenyegető sebei harmadnapra sarjadni kezdtek, és 10 nap alatt begyógyultak.