Nefropátia Étrendi tanácsok diabéteszes vesebetegeknek
Írta: Dr. Kassai Gábor, nefrológus-diabetológus szakorvos 2008. január 13. vasárnap, 09:28
A cukorbetegség során megtanultuk, hogy az egyénre szabott, egyenletes
energia- és szénhidráttartalmú diétát életünk végéig tartanunk kell. A
szövődmények elkerülése végett fontos a vércukorértékek normál
tartományban tartása.
A veseszövődmények megjelenésével azonban már az is célunk, hogy gátoljuk, illetve lassítsuk ezek előrehaladását. Ezért a diétát tovább bővítjük: a diabeteszes étrend kiegészül a fehérje-, nátrium-, káliumszegénységgel, esetleg a folyadék-megszorítással.
Tekintsük át a cukorbetegétrend sarkalatos pontjait! A diéta alapja a cukor, a méz, valamint az ezekkel készült ételek és italok elhagyása. Az étrend gerincét a zöldség- és főzelékfélék adják, néhány kivétellel. Ajánlott a kenyér, a péksütemény, a tészták, a burgonya, a rizs és a gyümölcsök mérve fogyasztása, a megengedett szénhidrátbevitel függvényében.
A fehérjeszegény étrend kialakítása szakértelmet igényel, mivel a fehérjék nélkülözhetetlenek a szervezetünk számára, tehát fennáll a súlyos hiányállapot kialakulásának veszélye. A fehérje megszorításával párhuzamosan egyesek hajlamosak a kevesebb energia bevitelére is, ami a testsúly csökkenésével, izomvesztéssel, az erőnlét megfogyatkozásával járhat együtt.
A fehérjék növényi és állati eredetű táplálékainkban egyaránt jelen vannak, ezeket az étrendbe gondosan kell beépítenünk. Állati fehérjék: a húsok, húskészítmények, belsőségek, a tojás, a tej és tejtermékek. A növényi fehérjék: a zöldségek, a szárazhüvelyesek, a gabonamagvak, az őrlemények, a rizs, az olajos magvak, a gyümölcsök. Az egészséges felnőtt napi fehérje szükséglete 0,8 gramm testsúly-kilogrammonként, ám a magyar lakosság ennél jóval többet fogyaszt. Így a korlát betartása már egyfajta megszorításnak tekinthető. A veseállapot romlása függvényében a fehérjebevitelt is tovább kell csökkentenünk. Ez elérhető, ha a liszt helyett a minimális fehérjetartalmú keményítőt alkalmazzuk ételkészítéskor; speciális fehérjeszegény kenyereket, tésztákat fogyasztunk; kevesebb húst, húskészítményt eszünk.
Cukorbetegségben gyakoriak a zsíranyagcsere-problémák, ami elsősorban azt jelenti, hogy magas a vér triglicerid- és koleszterinszintje. Ezen segíthetünk, ha kevesebb zsiradékot (sertészsír, vaj, olaj, margarin) használunk ételeink elkészítéséhez, illetve, ha az alacsonyabb zsírtartalmú húsokat, húskészítményeket, tejet, tejtermékeket választjuk.
Az egyre rosszabbul működő vese már néhány ásványi anyagot (nátrium, kálium, foszfor) nem képes megfelelően kiszűrni. A naponta bevihető nátrium mennyisége 2000 mg, amelynek betartásáról a sófogyasztás csökkentésével gondoskodhatunk. Az ételeket célszerű sótlanul elkészíteni, s amennyiben szükséges, utólag felületi sózást alkalmazni. A kész- és félkész ételek, levesporok, mártások, konzervek, ízesítők a főzést ugyan megkönnyítik, de sótartalmuk magas, hasonlóan a pácolt és füstölt árukhoz. Bár kedvelt ételekről van szó, ezeket el kell hagyni.
A kálium szinte minden táplálékunkban megtalálható, főleg a zöldfélékben és az olajos magvakban. A jó oldhatóság miatt azonban áztatással, illetve a főzőlé elöntésével csökkenthető ételeink káliumtartalma. Az elfogyasztható kálium mennyisége napi 1500-2000 mg. A gyümölcsök 10-20 dkg-os mennyiségben fogyaszthatók, viszont a magas káliumtartalmúakat jobb a diétából kiiktatni vagy ritkábban enni. (Banán, kivi, aszalt gyümölcsök, olajos magvak kerülendők; a sárgabarack, a szilva, a szőlő korlátozva fogyasztható). A befőtt és kompót is beilleszthető az étrendbe, ha nem magas a káliumtartalmuk. A zöldségekre hasonló szabályok érvényesek, közülük a következők fogyaszthatók szabadabban: burgonya, zöldbab, zöldborsó, fejeskáposzta, tök, paradicsom, karfiol, cukkíni, fejessaláta, fokhagyma, karalábé, padlizsán, petrezselyemgyökér, retek, sárgarépa, sóska, spárga, uborka, hagyma, zöldpaprika; ritkábban a spenót és a káposzta. A bab, lencse, szárazborsó fogyasztása a magas kálium-, foszfor- és fehérjetartalom miatt kerülendő. A gombaféléket inkább ízesítésre használjuk, önálló ételként csak a laskagomba ajánlott.
A foszfor - ellentétben a káliummal - rosszul oldódik, ezért bevitelét, ami nem lehet több napi 600-800 mg-nál, a magas foszfortartalmú ételek mennyiségének visszafogásával kell csökkenteni. A magas fehérjetartalmú élelmi anyagok általában magas foszfortartalmúak is, pl.: halak, füstölt-pácolt készítmények, belsőségek, sajtok, szárazhüvelyesek, olajos magvak. A rozs és barna kenyerek magasabb foszfor- és káliumtartalmúak, így ezek fogyasztásával is vigyázni kell.
Tartsuk be, hogy a magas kálium-, foszfor- vagy nátriumtartalmú ételekből ritkábban, kevesebbet együnk, ezeket más hasonló tulajdonságú élelmiszerrel együtt, vagy egymást követően ne fogyasszuk, mert így jobban halmozódik tartalmuk, ami rosszullétet is okozhat.
A megfelelő folyadékbevitelnek hangsúlyos szerepe van a cukorbetegek étrendjében, mert segíti a cukor és a méreganyagok ürülését. Ám a vese rendellenes működése esetén tekintetbe kell vennünk a 24 óra alatt ürített vizelet mennyiségét, illetve a vizenyők képződésének lehetőségét. Folyadéknak számít a víz, gyümölcslé, tej, tejes italok, kefir, joghurt, üdítők, alkoholtartalmú italok, leves, főzelék, mártás, gyümölcs, fagylalt stb. Ha vizenyőképződés észlelhető a lábon, kézen, arcon, szemhéjon, ajánlott a folyadékbevitel korlátozása. A naponta elfogyasztható folyadék mennyisége a 24 órás vizeletmennyiség alapján határozható meg pontosan, amelynek mértéke a napi vizeletmennyiség + 500 ml (tüdőn, bőrön, széklettel történt folyadékleadás).
Ha már csak dialízissel tartható egyensúlyban a vesebetegség, ezt a diétának is követnie kell. A diéta ekkor fehérjebő, és továbbra is nátrium-, kálium- és foszforszegény. A cukorbeteg étrend természetesen továbbra is fontos. A folyadékbevitel terén szigorúnak kell lennünk, betartva az előbb említett számítás előírásait.
A rendszeres fizikai tevékenység javítja a cukor- anyagcserét, de jótékony hatású a vérzsírtükörre és a vérnyomásra is. Ezért néhány könnyen betartható jó tanácsot ajánlunk, amelyek még a nem túl edzett betegek számára is alkalmasak a fizikai tevékenység fokozására: a lift helyett a lépcsőzés, kisebb távolságokra ne autózzunk, végezzünk több kerti munkát, hétvégi programként iktassunk be kirándulásokat, városi közlekedésben egy-két megállónyit gyalogoljunk. Kívánatos a heti legalább öt alkalommal 30 percig végzett, közepes intenzitású, a szervezet egészét átmozgató tevékenység, amely lehet biciklizés, kocogás, úszás, labdajáték vagy aerobic. Az inzulinnal kezelt cukorbetegeknek a tervezett fizikai tevékenység esetén az erre az időre eső inzulinadag 2-4 E-gel való csökkentése javasolt, de szükségessé válhat még többletszénhidrát fogyasztása is. Ha a fizikai tevékenység előre nem tervezett, akkor többletszénhidrát-bevitel és rendszeres vércukor-önellenőrzés szükséges.
Dr. Kassai Gábor,
nefrológus-diabetológus szakorvos
Mendl Edina, dietetikus
| < Előző | Következő > |
|---|
Legfrissebb cikkek
Dr.Info - Cukorbeteg Élet 2011
Oldal menü
- Hírhozzászólások
- Fórumok
- Blogok
| Hírhozzászólások |
|---|
|
| Friss fórumtémák |
|---|
|
| Friss blogok | |
|---|---|
|
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.