A makacs lábszárfekély

Nagyon nehezen gyógyítható, sokszor csupán az egy vagy több tenyérnyi fekély méreteinek csökkentésére, a gyakran bűzös, gennyes sebfelület tisztítására van lehetőség.  Mi az oka a nem egy esetben akár évtizedekig elhúzódó kóros állapotnak? Leggyakrabban az alsó végtag visszereinek megbetegedése. A visszerek a lábszáron és a combon részben a bőr alatt, részben az izmok között, a mélyben helyezkednek el. Kevéssé ismert, hogy a visszerek nem rendelkeznek izmos fallal és bennük a vér – függőleges testhelyzetben alulról felfelé – az izom-összehúzódások révén továbbítódik a szív felé. Hogy az egyszer már felpumpált vér az izom ellazulásakor ne folyjon vissza, azt 6–10 centiméterenként egy felfelé tasakot formáló vénabillentyű akadályozza meg. Ha az izom nem működik – begipszelt végtagnál, több órás üldögéléskor, hosszabb repülőúton –, a vénákban megalvadhat a vér és mélyvénás trombózis jöhet létre.

Az ilyen trombózist a legtöbb esetben nem tudják azonnal vagy néhány órán belül hatékonyan gyógykezelni, s ennek következményeként alakul ki a trombózist követő, az ún. poszttrombotikus állapot. Ez súlyosabb változatban a mély véna vagy vénák egy szakaszának tartós elzáródását jelenti, máskor „csupán” 1-2 billentyű megy tönkre és ezáltal válik rendellenessé a visszérben lévő vér továbbítása. Mindkét esetben fokozódik a sérült területek alatti szövetekben a vénás nyomás, a végtag hajlamossá válik a duzzadásra, az ödémásodásra. Ennek oka, hogy a vérsavó kilép a szövetközi térbe és egyre gyakrabban repednek meg a bőr hajszálerei, így folyamatosan kis mennyiségű vér jut a bőr rétegeibe. A vér aztán annak rendje módja szerint elbomlik, de a rossz vénás keringés miatt nem tud teljes mértékben felszívódni és barna pigment formájában lerakódik.

Ez a kezdetben csak tenyérnyi, majd egyre nagyobb kiterjedésű területen fellépő elszíneződés a későbbi fekély alapja. A lerakódott festékanyag hatására a bőr regeneráló képessége romlik, és egy apró sérülés elegendő ahhoz, hogy kisebesedjen. A seb aztán gyorsan terjed, felülfertőződik és súlyos esetben a lábszár 30–50 százalékára is kiterjedhet. Amilyen könnyen létrejön a fekély, olyan nehéz gyógyítani. Pedig ma már egyre újabb és drágább gyógymódokat alkalmaznak, de sajnos jobbára csak átmeneti sikerrel és akkor is több hónapos, netán éves, fáradságos kezeléssel.

Talán egyértelmű, hogy az igazi cél csak a lábszárfekély megelőzése lehet. De vajon lehet-e? Ha már egyszer fellépett egy mélyvénás trombózis, a legfontosabb teendő a lehető leghatékonyabb kezelés, és ilyenkor többnyire nem mellőzhető a kórházi ápolás. Ha nem állt helyre a vénás keringés, rugalmas pólya, rugalmas gyógyharisnya, folyamatos viselésével kiküszöbölhető vagy jelentősen csökkenthető a vénás pangás, és megakadályozható a kórfolyamat kibontakozása. Ilyenkor mindenképpen célszerű időben felkeresni az angiológiai szakrendelést.