Segítség a lábápoláshoz

Korántsem véletlen, hogy még a lábpanaszok nélküli cukorbetegnek is ajánlatos legalább évente kontrollra jelentkeznie. Ne feledjük, csak rendszeres ellenőrzéssel lehet a kezdeti elváltozásokat időben észlelni és a lehetőségekhez képest orvosolni. A szakellátást a társadalombiztosítás finanszírozza.

Most a cukorbetegek lábának megfelelő ápolását igyekszünk néhány hasznos tanáccsal segíteni. Nagyon fontos, hogy a diabéteszesek naponta ellenőrizzék lábuk és különösen talpuk állapotát. Ha bármilyen szokatlan elváltozást, bőrpírt, elszíneződést, sebet, duzzanatot észlelnek, ezt késedelem nélkül jelezzék kezelőorvosuknak, vagy a diabétesz láb szakrendelésen. Gyakori, hogy a beteg önmaga nem képes elvégezni az ellenőrzést, ilyenkor feltétlenül kérjen segítséget, mert csak ez garantálhatja a különböző elváltozások azonnali felfedezését és a későbbi súlyos szövődmények megelőzését vagy legalábbis kialakulásuk késleltetését.

A diabéteszes a napi lábmosást langyos vízben, szappannal végezze, a puha törölközőt is óvatosan használja, különösen ügyelve arra, hogy a lábujjak közötti vékony bőrt ne sértse  fel.

A cukorbetegek lábának bőre gyakran száraz és hámló, ezért ajánlatos és szükséges a diabéteszes láb ápolására szolgáló speciális krémek rendszeres használata. Ugyancsak fontos a láb körmeinek gondozása, amelyeket az ujj lágyrészeinek magasságában, egyenesen kell levágni, de vigyázva, hogy a sarkokat ne vágjuk vissza, mert így elkerülhető a körmök benövése.

Mivel az idősebb betegek kézügyessége és látásélessége korlátozott, számukra célszerű az orvosi pedikűr igénybevétele, amelyre ambulanciánkon is mód nyílik, de ennek költségeit sajnos a TB nem fedezi. A pedikűr általában 4-6 hetente indokolt, ám ha a cukorbetegnek már komolyabb láb elváltozásai, szövődményei vannak, a lehetőségeket és tennivalókat feltétlenül egyeztesse szakemberrel.   Fokozottan ügyelni kell arra, hogy a cukorbeteg lábán jelentkező érzészavar vagy érzéketlenség ne okozzon súlyosabb gondokat, ezért diabéteszes soha ne járjon mezítláb, ne használjon elektromos melegítőt, tehát kerüljön mindent, ami sérülést okozhat.

Külön téma a cukorbetegek megfelelő, speciális követelményeket kielégítő lábbelije. Alapelv, hogy mindig puha, kényelmes, nem magas sarkú, tág cipőt viseljenek. Új cipő vásárlásakor az említett szempontok mindegyikét vegyék figyelembe, s fél órai viselést követően vizsgálják meg lábukat, hogy a cipő nem okoz-e sérülést. A lábbelinek megfelelő mélységgel kell rendelkeznie, s érdemes figyelni arra is, hogy a habszivacs talpbélés csökkenti a sérülések veszélyét.

Azok számára, akiknek lába már súlyosabb állapotban van, az ortopéd szakorvos olyan cipőt rendel, amelynek gördülő talpa a lábközépcsontok és a lábujjak közötti izületeket tehermentesíti. Általános érvényű tanács, hogy a diabéteszesek mindig puha, vastag, lehetőleg orrvarrat nélküli zoknit viseljenek.  A cukorbetegek talpán, talpszélein gyakran képződő bőrkeményedések eltávolítására szintén figyelmet kell fordítani, gondosan ügyelve arra, hogy a lábon ne okozzunk sérülést.

Érzészavar esetén – a további szövődmények elkerülése érdekében – a bőrkeményedések eltávolítását célszerű szakemberre bízni, miként a cukorbetegek körében meglehetősen gyakori bőr- és körömgombák gyógyítása is fontos orvosi feladat.

E néhány gyakorlati tanács summázataként a cukorbetegek figyelmébe ajánljuk, hogy lábuk rendszeres gondozására fordítsanak kiemelt figyelmet, de ha bármiféle elváltozást észlelnek, vagy bármiben bizonytalanok, késedelem nélkül vegyék igénybe a szakemberek segítségét.