A cukorbeteg szemszögéből

Viszont a mérhetetlenül felduzzasztott és teljesen feleslegesnek tűnő adminisztráció maradt. Ilyen papír, olyan papír – ha számítógéppel dolgoznak, akkor is –, beteg és orvos aláírása ide, aláírása oda, minden rendelésen percek mennek veszendőbe miattuk.

És még nagyobb probléma a kompetenciaszintek mesterséges süllyesztése, elsősorban az alapellátásban, de az ambuláns szakellátásban is. Mert mit hallottunk két éve? Csökkenteni szükséges az orvos-beteg találkozások számát, valamint a betegek gyógyítását, gyógykezelését túlnyomórészt az alapellátás és szakellátás keretében kell ellátni. És mi történt? Ma már a háziorvos a leghatékonyabb medicinák százait csak akkor írhatja fel betege számára elfogadható mértékű OEP-támogatással, ha szakorvosi javaslattal rendelkezik. Ha ég a beteg gyomra, küldheti őt a gasztroenterológushoz. Ha a kardiológus által javasolt szívgyógyszert fel akarja írni, évente kétszer küldheti vissza a kardiológushoz. És ha a cukorbetegség leghatékonyabb gyógyszereinek valamelyikét (ide tartozik a tabletták kétharmada, valamint az összes inzulinkészítmény) „utalványozni” kívánja betegének, irány a diabetológus. Méghozzá évente kétszer. Mivel jár mindez? Mint több háziorvosunk felpanaszolja, sok beteg csak „diszpécser doktornak” tekinti, hiszen állandóan küldözgetnie kell betegeit a szakorvoshoz. Mégpedig legtöbbször feleslegesen.

És a szakorvos? Egy-egy nap 10-15 beteg jön a rendelőnkbe azért, hogy hosszabbítsuk meg ilyen vagy olyan orvosságuk javaslatát, hogy a háziorvos utalványozhassa. Nem azért, hogy véleményt nyilvánítsunk, nem azért, hogy a beteggel érdemben foglalkozzunk és szaktudásunk segítségével javítsunk állapotán. Ennek ellenére az adminisztráció – hiszen legalább 10-12 percet vesz igénybe egy ilyen javaslat elkészítése – túlterheli a szakrendelőket és a gondozott betegek ellátását rövidíti meg. A szakorvost pedig „favágásnak” tekinthető tevékenységre degradálja. Persze közben feleslegesen nő az orvos-beteg – formális – találkozások száma. Ma már minden háziorvos szakorvos.

Folyamatosan továbbképzik őket, szaktudásuk egyre korszerűbb. Nem lehetne megbízni bennük, jogot adni számukra az optimális terápia megválasztásában? A szakrendelők orvosait pedig hagyni, hogy nagy tapasztalatukkal segítsék az alapellátást még magasabb szintre emelni. Kinek jó ez? Egy biztos: a betegeknek és az orvosoknak nem.

A főszerkesztő