Az intenzív inzulinkezelés iskolája 8.

D. Andrea 36 éves, 25 éve 1-es típusú cukorbeteg. Folyamatos problémát jelent nagyfokú anyagcsere labilitása. HbA1c szintje mindig magas volt, legutóbb 9,2%. Minden nap van hipoglikémiája, a hipót nem érzi meg. Inzulinadagolása: reggel 6 E glargin, 6 E ultragyors, délben 6 E ultragyors, vacsora előtt 6 E ultragyors, lefekvés előtt 10 E glargin inzulin. Ha megnézzük a hétnapos, egymásra vetített vércukor görbéit (1. ábra), láthatjuk, hogy a görbék alakulásában bármilyen tendencia alig fedezhető fel, talán csak a reggel felé zömmel csökkenő vércukrok és a napközi hipoglikémiák tömkelege.

A vizsgálat második napja a következőképpen néz ki (2. ábra, 03.06.) Az előző esti hipoglikémiát és emiatti ismételt étkezést követően éjjel fél 12-kor beadott 8 E (tanácsunkra csökkentett adagú) glargin inzulint. Éjfél után kimaradt a szenzoros mérés, majd hajnal fél 3-kor (maga sem tudja miért), Andrea beadott 8 E ultragyors inzulint és elfogyasztott 60 g szénhidrátot (!) fél 4-kor magas értéket (14 mmol/l) jelzett a műszer, ekkor beadott 2 E ultragyors inzulint. A vércukor reggelre lassan csökkent. Fél 8-kor 6 E glargin, 8 E (!) ultragyors inzulin és hozzá 25 g (!) szénhidrát tartalmú reggeli). Ezt követően a vércukor gyorsan emelkedni kezdett, és ezt két órán át óránként jelezte a műszer. Andrea nem tett semmit (noha azt tanácsoltuk, hogy óránként 1 E ultragyors inzulinnal korrigáljon), viszont fél 11-kor beadott egyszerre 3 E ultragyors inzulint. Ezt követően a vércukor lassan csökkenni kezdett. fél 3-kor 7 mmol/l-es vércukornál 7 E ultragyors inzulin beadása után 60 g szénhidrát tartalmú ebéd. A vércukor 16 órakor 6 mmol/l, 10 g szénhidrátot fogyasztott, majd 18–20 óráig folyamatos hipoglikémia. Ekkor egyéb irányú elfoglaltság miatt nem evett, majd inzulinadás nélkül Andrea elfogyasztott 50 g szénhidrátot. Egy óra múlva 3 E ultragyors, majd 22 órakor 8 E glargin inzulin beadására került sor.

7-én hajnalban (3. ábra) a vércukor lassan emelkedik, és reggel 5 órakor eléri a riasztás határát, a 9 mmol/l-es szintet. Ekkor Andrea 1 E ultragyors inzulin ad és visszafekszik. A vércukor 9-10 mmol/l között ingadozik. Reggel 9 órakor 6 E glargin, majd 8 E ultragyors inzulin és 35 g szénhidrát tartalmú reggeli. Ezt követően a vércukor enyhe emelkedés után gyorsan csökkenni kezd és 13 órakor eléri a hipós (4 mmol/l) szintet. Andrea „kivár”, majd 13:45-kor bead 4 E ultragyors inzulint és elfogyaszt 60 g szénhidrátot. 17 óra körül megint 9 mmol/l körüli a vércukor, Andrea bead 3 E ultragyors inzulint és elfogyaszt 20 g szénhidrátot, a vércukor emelkedik, 19 órakor 5 E ultragyors inzulin, mire 20:30-ra újabb hipó. Ekkor 1 E inzulin, 20 g szénhidrát, majd folyamatos hipó jelzést követően 21:30-kor plusz 40 g szénhidrát bevitele. A többi nap közel hasonlóan alakult. Mit láthattunk Andreánál? Naponta ismétlődő inzulin-túladagolás, a hipókat követő Somogyi-hatás esetében túlkorrigálás, szertelen életvitel, rendszertelen étkezés és az étkezésekhez nem illesztett mennyiségű ultragyors hatású inzulin alkalmazása.

G. Ágnes csak 25 éves, 12 éve 1-es típusú cukorbeteg, HbA1c szintje 6,5%. Inzulinadagolása és étkezése: reggel 6–10 E ultragyors inzulin 45 g szénhidrát tartalmú reggelihez, délben 10–19 E (!) ultragyors inzulin 70 g szénhidrát tartalmú ebédhez, vacsora előtt 8–10 E ultragyors inzulin 60 g szénhidrát bevitelhez. Vacsora tájban adagol még 16 E glargin bázisinzulint. Ágnes retteg attól, hogy étkezés után vércukra túlozottan megemelkedik, és ezért igen gyakran méri vércukrát. Esetében az összesítő ábrán az látható, hogy kevés kivételtől eltekintve összes vércukorértéke 3,5 és 10 mmol/l között mozog, de minden nap lesüllyed egy vagy több alkalommal 4 mmol/l alá. A hétből két kiemelt napot elemzünk.

11.30-án reggel 6 E étkezési inzulin 46 g szénhidráttal, délben 10 E inzulin 71 g szénhidráttal, vacsora előtt pedig 8 E inzulin 65 g szénhidráttal szerepel a menüben. A nap folyamán 4 ízben jelentkező hipoglikémia elhárítására Ágnes 6 alkalommal összesen még további    55 g szénhidrátot fogyasztott. Tehát ezen a napon az összes étkezési inzulin mennyisége 24 E volt, ehhez a hipók korrekciójával együtt 227 g szénhidrátot vitt be. Még egy figyelemre méltó dolog látható: Ági 16 (!) alkalommal mérte a vércukrát.

Három nappal később (12.03.) a szenzor éjjel fél 1-kor jelzett először hipót, majd még negyed óránként 6 alkalommal, mire Ági 2x20g szénhidrátot fogyasztott. Öt óra előtt 9 mmol/l-es vércukor miatt Ági 1 E ultragyors inzulin beadásával korrigált. Reggeli fél 7-kor, 7 E inzulin, 50 g szénhidrát. Ezt követően délig normális vércukor, majd 12,30 körül 9 E inzulin és 70 g szénhidrát bevitelét követően rövidesen újabb hipó és ezért 15 g szénhidrát fogyasztása. 17 óra előtt 8 mmol/l-es vércukor miatt 2 E inzulinnal korrekció, majd 6 óra előtt 8 E ultragyors inzulin és 60 g szénhidrát fogyasztása vacsorára. A folytatás: 19 órakor újabb hipó, 20 g szénhidrát. Ezt követően eseménytelen lenne a vércukorgörbe, ha eltekintünk attól, hogy Ági 22:30-kor további 2 E ultragyors inzulinnal korrigált 7 mmol/l-es szintnél. Ezen a napon Ági a korrekciókkal együtt 27 E gyorshatású inzulint adott magának, és a hipók kivédésére fogyasztott szénhidráttal együtt összesen 235 g szénhidrátot fogyasztott. De ami az abszolút „világcsúcs”, hogy vércukrát 24 (!) alkalommal mérte meg.

Úgy vélem egyértelmű, hogy Ági a hiperglikémiáktól való, túlzás nélkül „betegesnek” minősíthető félelmétől vezettetve legalább 6-8 E-gel túladagolja az ultragyors hatású inzulint, és ugyanezen okból példa nélküli gyakorisággal és szorgalommal szúrja ujjait és ellenőrzi vércukrát. Attól tartok, hogy a probléma sikeres megoldása diabetológuson kívül más szakember segítségét is igényelni fogja.