A prevencióhoz társadalmi összefogás, a közfelfogás változása szükséges

Professzor úrnak sok szeretettel gratulálunk, s megragadjuk az alkalmat, hogy véleményét kérjük néhány olyan kérdésről, amely mindannyiunkat érdekel.

Hatványozott mértékben sokasodik a cukorbetegek száma a fejlett, sőt ma már számos fejlődő országban is. Beteggé tesz, hogy jobban élünk, mint elődeink?
– A rendelkezésre álló statisztikai adatok sajnos aggodalomra adnak okot. A cukorbetegség (elsősorban a 2-es típusú) világméretű, rohamos terjedésének vagyunk a tanúi. A helyzet elég elkeserítő, különösen, ha a Nemzetközi Diabetes Szövetség publikált számait összevetjük a régebbi adatokkal. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői pedig rendszeresen közreadják a diabétesz várható növekedését. A becslések alapján 20–25 év alatt az ismert cukorbetegek száma a világon megkétszereződik. Legrosszabbak a kilátások Indiában, Kínában, de a növekedés nem kerüli el a fejlett országokat, Európát és így hazánkat sem.

Nagy kérdés, hogy mi lehet e szinte járványszerű terjedés oka. Egyöntetű vélemény szerint az elhízást, a túlsúlyt, különösen annak hasra lokalizálódó formáját kell hibáztatnunk. Az elhízás viszont a helytelen táplálkozás és az inaktív életmód egyenes következménye. Nagyot fordult a világ néhány évtized alatt. A mi gyermekkorunkban a fiatalok kimentek a grundra focizni, ma pedig leülnek a tv elé focimeccset nézni. Nagy különbség, annak minden káros következményével együtt.

Úgy látszik, komoly következményei lehetnek annak, hogy nem csak akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk. A feleslegesen bevitt kalóriák – különösen akkor, ha az inaktív életmóddal párosul – rövid időn belül növelik a testsúlyt. Az elhízással összefüggésben megjelenik az inzulinrezisztencia, amely az első lépcsőfok lehet a 2-es típusú diabétesz felé vezető úton. Később óhatatlanul a hasnyálmirigy inzulintermelő képessége hanyatlásnak indul, s ekkor a vércukorérték már jelentősebben emelkedni kezd. Fontos körülmény azonban, hogy az említett folyamatok visszafordíthatók: ezért tanácsoljuk minden betegnek és veszélyeztetettnek az úgynevezett életmódterápia során előírtak maradéktalan követését.

A már-már népbetegségnek nyilvánított diabétesz kezelése fokozódó terhet ró a társadalomra és – esetleges szövődményeivel – megkeseríti, megrövidítheti az egyén életét. Mit tehetnek, hogy elkerüljék azok, akiknek a családjukban előfordult cukorbetegség, akiket háziorvosuk figyelmeztetett, hogy veszélyeztetettek? Hogyan óvják a szülők a felnövekvő nemzedéket?

– Az 1-es típusú cukorbetegség jellegzetes módon markáns tünetekkel kezdődik, a panaszok rövid időn belül elviszik a beteget az orvoshoz. A 2-es típusú diabétesz – ezzel ellentétben – általában lappangva, tünetszegényen fejlődik, s ezért időben való felismerése olykor késhet. Ezért van jelentősége a veszélyeztetett egyének szűrővizsgálatának. Veszélyeztetettnek kell tartanunk a testsúlyfelesleggel bírókat, a magas vérnyomásban, vérzsíreltérésben szenvedőket, azokat, akiknek valamilyen szív- és érrendszeri betegségük volt, illetve a nagy magzatot szült hölgyeket. A terhelő családi anamnézis (egyenes ágú rokonok között előforduló cukorbetegség) is gyanút keltő körülmény. A szűrővizsgálat – helyes módon – terheléses vércukorvizsgálatot jelent, amelynek során az éhomi, illetve 75 g glukózt tartalmazó édes folyadék elfogyasztását követő 2 óra múlva mért vércukorértéket laboratóriumi körülmények között határozzák meg.

Az 1-es típusú cukorbetegség megelőzése – mai tudásunk szerint – nem tekinthető realitásnak. A 2-es típusú cukorbetegség viszont ténylegesen megelőzhető. Alapvető a testsúlyfelesleg elleni küzdelem: helyes táplálkozással, sok mozgással, sportolással, fokozott fizikai aktivitással az elhízás visszaszorítható. Az elhízás elleni küzdelem pedig egyet jelent a 2-es típusú cukorbetegség elleni küzdelemmel, de tudni kell, hogy e ténykedés előnyösen hat a vérnyomásra, a vérzsírértékekre, a fizikai és pszichés állapotra is.

A szülők példamutatása a megelőzés terén (is) kiemelkedő jelentőségű. Ha a felnövekvő gyermek helyes dolgokat lát, azt követni fogja. Sajnos azonban követi a látott, de helytelen példákat is.

Ki tehet még az orvosokon, az egészségügyön kívül ennek a terjedő „ragálynak” a megfékezésére, visszaszorítására? 
– A 2-es típusú cukorbetegség érdemi megelőzése csak széles körű társadalmi összefogással valósítható meg, az egészségügy szereplőitől önmagukban csupán rendkívül szerény eredmény várható. A társadalmi összefogás több tényezőt foglal magába: az élelmiszert előállítók, forgalmazók, a közétkeztetés szereplői, a pedagógusok is sokat tehetnek a maguk területén. A médiának is kiemelt szerep jut a helyes életmód propagálásában. Természetesen az orvosok, szakápolók, dietetikusok, gyógytornászok, diabetológiai szakápolók a maguk területén, egy adott intézményben összefogva jelentős szerepet vállalhatnak a diabétesz megelőzésében. A társadalmi közhangulatnak és közfelfogásnak is sokat kell azonban még változnia ahhoz, hogy az orvosi szempontból helyes életmód a lakosság legszélesebb rétege számára ténylegesen követendő céllá váljon.