A cukorbeteg szemszögéből

A hivatalosan példaként tekintett Hollandiában ugyanis, ahol nagy az orvoshiány, eredeti módon sikerült megoldani a cukorbetegek gondozását: a háziorvosok helyett egyre inkább szaknővérek látják el a gondozási teendőket, beleértve a kezelés meghatározását, a társbetegségek, mint a magas vérnyomás, a vérzsírproblémák stb. kezelését. A betegek vizsgálata, a konziliárusi és laboratóriumi vizsgálatok kérése, azok kiértékelése, szükség esetén a betegek kórházba utalása, valamint a receptek felírása is a nővérekre van bízva. (Nálunk is kiválóan működnek a szaknővérek, kiképzésük lényegesen kevesebbe kerül, mint egy orvosé, és bizonyosan nem maradnának el holland kollégáik mögött. Talán nem is kellene annyi orvost képezni, hisz a beléjük fektetett rengeteg pénz úgyis elvész, mivel úgy hírlik, 75 százalékban külföldön szándékoznak dolgozni.)

Más: január 1-jétől megváltoztatják a vércukorcsökkentő tabletták és inzulinkészítmények támogatásának rendszerét. A rendelkezésre álló szakjavaslattal a tabletták esetében egyet lehet érteni: megszüntetnék a korszerűtlen készítmények támogatását, viszont növelnék a korszerűbb, új gyógyszerekét. Az inzulinok támogatási terve már problematikusabb.

Három verziót dolgoztak ki, ebből az A változat szerint továbbra is 100 százalékban támogatott maradna minden hagyományos humán gyorshatású, NPH és kevert inzulin, ugyanilyen mértékben támogatottak maradnának az új gyors- és hosszú hatású analóg inzulinkészítmények napi 4-szeri inzulinadás esetén, viszont a kevert analóg inzulinok támogatását 70 százalékra csökkentenék le. Ugyanakkor a hosszú hatású analóg inzulinok tablettával kombinált napi egyszeri adás esetén a jelenlegi 0 helyett, szintén 70 százalékban támogatottá válnának. A B és C verzió szerint az összes analóg készítmény 70 százalékban lenne támogatható. A diabetológus szakma és a MACOSZ egyértelműen csupán az A változatot tudja támogatni, mivel a B és C változat havi 5–10 000 Ft többletterhet jelentene több mint 80 000 cukorbeteg számára. Nagyon reméljük, hogy a döntéshozók nem az évi 1,5 milliárd Ft többletkiadás megtakarítását, hanem a betegek érdekét tartják elsődlegesnek.