Metabolikus szindróma és 1-es típusú diabétesz?

Ezt a fontos kérdést helyezte górcső alá az ez év szeptemberében Amszterdamban megrendezendő Európai Diabetes Kongresszusra készülve magyar szakemberek egy csoportja (Fövényi József, Gaál Zsolt, Gyimesi András, Hídvégi Tibor, Hosszúfalusi Nóra, Jermendy György, Nádas Judit, Neurwith Gyula, Oroszlán Tamás, Pánczél Pál, Putz Zoltán, Vándorfi Győző, Winkler Gábor és Wittmann István), melynek felmérő munkáját Jermendy professzor koordinálta.

Tizenegy diabéteszgondozó centrum 533 felnőtt 1-es típusú cukorbetegének (256 férfi, 277 nő, átlagéletkor 36 év, diabétesztartam 18 év) adatait elemezve azt találták, hogy körükben a metabolikus szindróma két különböző kritériumrendszer (az ún. ATP III és az IDF szerinti kritériumok) szerint a férfiak körében 30, ill. 36%-ban, a nők körében 32, illetve 39 %-ban volt kimutatható. Nagyjából minden harmadik felnőtt 1-es típusú cukorbeteg egyúttal metabolikus szindrómában is szenved.

A metabolikus szindrómában (is) szenvedő 1-es típusú cukorbetegek életkora 7 évvel magasabb, cukorbetegségük tartama 2 évvel hosszabb, az alkalmazott napi inzulinadag 14 E-gel nagyobb volt, a testtömegindexük pedig 28 körülinek mutatkozott, szemben a 23 testtömegindexű nem metabolikus szindrómásokkal. Ha a szindróma egyes kritériumainak előfordulási gyakoriságát elemezték, akkor kiderült, hogy e betegek 55%-ánál volt magas a vérnyomás, 22%-ánál magasabb triglicerid-, 18%-ánál magasabb koleszterinszinteket találtak, a hasra lokalizálódó elhízás gyakorisága pedig 20% körül mozgott. Szükséges tehát a fokozott figyelem a szív-érrendszeri kockázati tényezők időbeni felfedésében és kezelésében az 1-es típusú cukorbetegeknél is.

(Az adatok felhívják a figyelmet a diéta, a testmozgás fontosságának, a normális testsúly megőrzésének szükségességére 1-es típusú cukorbetegségben is, mert egyértelművé vált, hogy az inzulinhiányos cukorbetegség nem „véd meg” a metabolikus szindrómától, és hogy körükben ez a komplex anyagcserezavar ugyanolyan gyakori, mint a nem cukorbeteg lakosság körében – a referáló megjegyzése.)