Feltárták a vörösbor jótékony titkát

További elemzések igazolták, hogy az alkoholtartalmú italok mérsékelt fogyasztása csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozást az alkoholt egyáltalán nem ivókkal és persze a jelentős alkoholfogyasztókkal szemben.

Az 1980-as évek végén francia kutatók megfigyelték, hogy Franciaország déli területein a szív- és érrendszeri megbetegedések – amelyek a cukorbetegség szövődményei is – és a halálozások aránya alacsonyabb, mint Európa hasonlóan fejlett országaiban, bár az egyéb kockázati tényezők – dohányzás, telített zsírsavak fogyasztása, magas koleszterinszint – úgyszólván azonosak. Az azóta „francia paradoxon” elnevezésű jelenség vélhető oka, hogy a franciák rendszeresen, napi másfél–három deci vörösbort isznak. Intenzív kutatás következett, hogy feltárják a vörösbor titkát. A kutatók alkoholmentes vörösborkivonatokat készítettek, és ennek hatásait vizsgálták.

Az állatkísérletek során a kivonat csökkentette a szív koszorús ereinek mesterséges elzárását követően kialakult szívinfarktus nagyságát, emelkedett a HDL koleszterin szintje, csökkent az érelmeszesedési hajlam.

Felmerült a kérdés, vajon melyik komponensnek tulajdoníthatók a kedvező hatások. Kiderült, hogy a polifenoloknak: ezek a molekulák számos növényben megtalálható antioxidáns vegyületek, feladatuk a károsító hatások (UV-sugárzás, gombák, vírusok) elleni védelem. A borban található polifenolok hatóanyagtartalmát több tényező befolyásolja: a szőlő fajtája, az évjárat, az időjárási viszonyok, a gyártástechnológia. A szőlő polifenoltartalma a lé, héj, kocsány, mag irányában nő, ezért is magasabb e vegyületek szintje a magon, kocsányon, héjon érlelt vörösborban, mint a fehérben. A polifenolok kioldódását fokozza, hogy a vörösbor fermentációja magasabb hőmérsékleten történik, mint a fehérboré. A polifenolszint további növekedését okozzák a borba kevert fűszerek is (lásd.: ürmosbor). A fehérborok átlagos polifenoltartalma 170–300 mg, míg vörösborban 1800-2000 mg található literenként. Magyar kutatók hasonló polifenoltartalmakat mértek hazai borainkban. A magas polifenolszint összefüggött a fokozott antioxidáns hatással. Egy másik vizsgálat igazolta, hogy a fehérborból készült magyar ürmösbor polifenoltartalma hasonló, minta vörösboroké.

A kört tovább szűkítve, azt kutatták, melyik polifenolvegyületnek köszönhető a védőhatás. Számos polifenol közül az egyik legtöbbet vizsgált molekula a rezveratrol volt, amely az állatkísérletek alkalmával a vörösborkivonathoz hasonlóan csökkentette a szívinfarktus okozta károsodást. Kiderült, hogy a vesében és az agyban is kivédte az esetleges oxigénhiányt követő károsodásokat. Az infarktusos terület kisebb volt a kontrollállatokéhoz képest, az agy antioxidáns-szintje pedig emelkedett. A megfigyelések a rezveratrol hatásmechanizmusára irányították a figyelmet. Ez a molekula a szervezet antioxidáns rendszereit mozgósítja, ezzel késztetve a károsodások kivédésére. További hatása, hogy csökkenti az érelmeszesedés folyamatát a kedvező vérzsírösszetétellel és az érelmeszesedésben szerepet játszó vérlemezkék funkciójának mérséklésével. A rezveratrol tehát jó hatású lehet a cukorbetegségek szövődményeként fellépő agy-, szív- és veseerek meszesedésének kivédésében. Cukorbetegek gyógyszerei mellé adva, rövid távú hatásként csökkentette a vércukorszintet.

Elmondhatjuk tehát, hogy ha nem ellenjavallt (például májbetegség miatt), kis mennyiségű (napi 2–3 deci, nőknél kevesebb) vörösbor fogyasztása csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát, kiegészíti – és nem helyettesíti – a diétát, a megfelelő gyógyszeres terápiát, valamint a rendszeres testmozgást.