Kicsi a világ...

Egy olajipari cég vidéki telepén a kazánház villanyszerelésén dolgoztam. A fővállalkozó jelezte, hogy a kazánt üzemeltető műszerész régi ismerősöm. Megérkezésekor örömmel üdvözöltük egymást Mihállyal, volt katonatársammal. Röviden elmeséltük egymásnak mi történt velünk az elmúlt huszonöt évben. A beszélgetés végére kiderült, mindketten cukorbetegek vagyunk.

Legközelebb a kazánház beüzemelésekor találkoztunk, gondoltam meglepem Mihályt a Cukorbeteg Élet néhány számával. A kazánátadáson jelen volt Tibor, a gépészet kivitelezője, majd megérkezett Budapestről István, a szervizmérnök. A munka szünetében kimentem az autómhoz és behoztam az ajándék újságot és átadtam Mihálynak. Barátom megjegyezte: van egy kis gond, Tibor is diabéteszes. Én éppen a három újság kétfelé osztásán törtem a fejem, amikor halkan megszólalt István: „Én is csapattag vagyok”.

A négy cukorbeteg a munka mellett ezután nem a napi politikáról beszélgetett, hanem a diétáról, a kezelésről. A véletlen találkozás remélhetőleg újabb olvasókkal gyarapítja a Cukorbeteg Élet magazint, és ismét bebizonyosodott, milyen sokan élünk és dolgozunk diabéteszünkkel.

Szalóki Zoltán