Gyógyítónk: Dr. Gaál Zsolt

„Kell egy csapat...”

Mi irányította érdeklődését a diabétesz felé?
– A cukorbetegség kezelésének alapjait kezdő orvosként osztályunkon tapasztalhat-tam. Belgyógyászati szakvizsgám után lehetőség nyílt arra, hogy részt vegyek diabetológiai konferenciákon, kongresszu-sokon. Az azokon hallott sok kitűnő előadás, a tapasztalat és betegeim hatására választottam a diabetológiát szakterületemnek. Osztályunkon Stalmajer József főorvos úr kezdte megszervezni a diabetológiai-endocrin profilt, majd az ő utódja Valenta Borbála főorvos asszony munkájaként vált az egyik legnagyobb centrummá a nyíregyházi IV. Belgyógyászat. Jelenleg 8 diabetológus, illetve endocrinológus dolgozik centrumunkban, a hét minden napján 2 diabetológiai szakrendelésen fogadjuk betegeinket, és 2 vidéki szakrendelésünk is működik a hét egy-egy napján. Három szakdolgozónk rendelkezik diabetológiai szakápoló képesítéssel és egy jól képzett dietetikus is dolgozik az osztály mellett.

2005-től inzulinpumpa-centrumnak is elismerték az osztályt, évek óta használjuk a folyamatos vércukor-monitorozás modern eszközét. A múlt évtől ennek a monitorozásnak legmodernebb formáját, az úgynevezett real-time Guardian eszközt is használhatjuk. Ebben a kórházi vezetés is támogat bennünket, a monitorozás érzékelőit, szenzorait részben a kórház szerzi be.

Feladatomnak tekintem, hogy ezt a centrumot megőrizzem és továbbfejlesszem. Nagyon örültem annak, amikor több végzés előtt álló orvoskolléga jelezte, hogy nálunk szeretne dolgozni.

Centrumunkban nem a kórházi épület, a műszerek a legértékesebbek, hanem az itteni szakdolgozók és orvosok szaktudása. Büszke vagyok arra, hogy ilyen képzett kollégákkal dolgozhatok. Ahogy Mlinarik Endre mondta a régi idők mozija című filmben „Kell egy csapat...” Ez pedig egy jó csapat, és ennek tagjai még a diabetológiával foglalkozó gyermekgyógyász, szülész-nőgyógyász, szemész, sebész kollégáink is.

Milyen családkutatást végez egy diabétesszel kapcsolatos genetikai rendellenesség felderítésére?
– Egy diabéteszes család kórelőzményének megismerésekor 2002-ben felismertem, hogy úgynevezett MODY-családot találtam meg. Olyan diabétesztípust jelent ez, amelyre jellemző a családi halmozódás, a fiatalkori kezdet, és hogy inzulinkezelés még időskorban sem szükséges. Több év munkájával sikerült ezt a felismerést genetikailag is igazolni. Gyermekgyógyász kollégámmal, Kántor Irén doktornővel azóta újabb és újabb családokat azonosítottunk, és egyéb, genetikailag meghatározott, úgynevezett monogénes diabéteszformákat is észleltünk. Munkánk során a téma legnevesebb angliai szakértőivel kerültünk kapcsolatba. Magyarországon először itt, Nyíregyházán – mondhatnánk, egy távoli, vidéki kórházban – került sor először ilyen családok azonosítására. Persze cikkeink, előadásaink után több kolléga jelezte, hogy az ő páciensei között is lehetnek MODY-betegek.

A MODY kutatásának fontos a tudományos jelentősége, de még fontosabb, hogy a betegség korai felismerése – akár csecsemőkorban – lehetőséget nyújt a szövődmények megelőzésére, a legjobb kezelés kiválasztására. A témáról talán bővebben egy következő Cukorbeteg Életben lenne érdemes beszámolni.

Miért tartja fontosnak a betegképzést?
– Jó betegoktatás nélkül nem lehetséges megfelelő kezelés, még a legmodernebb tablettákkal, inzulinokkal sem. Ezt az oktatói munkát is igyekeztem elsajátítani, mikor Fövényi és Vándorfi főorvos úrnál, Kerényi főorvos nőnél jártam „tanulmányúton”, mint az egykori mesterlegények. Nagy élményt jelentett számomra, hogy az EASD (Európai Diabetes Társaság) oktatási munkacsoportjának magyar delegáltjaként módomban állt megismerni számos ország diabeteszoktatásában használt eszközeit, módszereit.

Osztályunkon, rendelőinkben korábban csak egyéni betegoktatás folyt. Két éve folyamatos, csoportos oktatást is végzünk. Ezt a csoportos oktatást nagyon fontosnak tartom. Szakdolgozó kollégáink az ápolási dokumentációban jelzik, hogy milyen ismereteket adtak át betegeinknek. Az oktatási munka soha nem fejeződik be, hiszen az ismétlés, a megerősítés mindig lényeges. Gyakran észleljük, hogy sok évi betegség után is alapvető ismeretek hiányoznak. Sajnálatos, hogy a betegoktatás ma nem elismert munka – legalábbis hivatalosan.

Az edukációban nemcsak a „hivatásosak” vesznek részt. Gyakran kérek meg egy-egy beteget, hogy foglalkozzon az új betegekkel. Ez a páciensoktatás is nagyon hasznos lehet, olykor könnyebben eléri-megérinti egyik beteg a másikat, mit az orvos vagy a szakdolgozó.

Gaál Zsolt 1987-ben végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, azóta a nyíregyházi Jósa András Oktatókórház IV. Belgyógyászati osztályán dolgozik. Belgyógyászatból, üzemorvostanból, endocrinológiából és klinikai farmakológiából szakvizsgázott, továbbá diabetológiából és lipidológiából szerzett még szakképesítést. Idén szeretné befejezni PhD-munkáját. 2006 júliusától az osztály megbízott osztályvezető főorvosa.