Lappangva támad, járványszerűen terjed 2.

A fel nem ismert diabéteszesetek alakulása

A napjainkban egyre szélesebb körben megvalósított szűrések általános tapasztalata, hogy minden ismert 2-es típusú diabéteszre egy fel nem ismert eset jut. Noha a teljes lakosságot felölelő szűrővizsgálatok nem indokoltak, a veszélyeztetettek körében (3. táblázat) végzett szűrések egyértelműen ajánlottak a 2-es típusú diabétesz vagy a csökkent glukóztolerancia időben történő felismerése érdekében. Miután a szűrővizsgálat fokozatosan a háziorvosok alapvető feladatává válik, várható, hogy az egyre szélesebb körben megvalósuló szűrés eredményeként az ismert 2-es típusú cukorbetegek száma emelkedni fog.

Az új diabéteszesetek számának növekedése

Az előzőekben részletezett körülményeken túl napjaink jellegzetessége, hogy az újonnan kialakuló 2-es típusú diabétesz gyakorisága ténylegesen növekszik, s ez összefüggésben áll az elhízás rohamos terjedésével. A számszerű emelkedésen túl az is jellemző, hogy a betegség jelentkezése egyre fiatalabb életkor felé tolódik el. A szomorú trend legfőbb oka a helytelen táplálkozás és az inaktív életmód következtében kialakuló elhízás.

A testsúly (testtömeg) növekedése a 2-es típusú diabétesz egyik legerősebb előrejelző tényezője. Noha hosszú éveken keresztül a testtömeg-indexet ( BMI) használtuk a beteg tápláltsági állapotának jellemzésére (ld. táblázat), napjainkban a centrális típusú elhízás szerepének felismerésével összhangban a haskörfogat értékét tartjuk az egyik legfontosabb antropometriai adatnak. Az utóbbi egy-két évben a haskörfogat értéke a metabolikus szindróma meghatározó diagnosztikai kritériumává vált.

Az elhízás okaként részben az energiabevitel növekedése, részben az energiafelhasználás (fizikai aktivitás) csökkenése áll. Az energiabevitel növekedéséhez vezet az a tény, hogy a fejlett országokban az egy főre rendelkezésre álló táplálékmennyiség (illetve ennek energiatartalma) fokozatosan nő, a lakosság egyre többet táplálkozik gyorséttermekben, ahol az ételek adagja fokozatosan nagyobbá vált, s előtérbe került a magas energiatartalmú üdítőitalok fogyasztása. Ugyanakkor napjaink jellegzetességeként a lakosság egyre nagyobb hányada folytat fizikailag inaktív, ülő jellegű életmódot, s ez az életvitel megjelent a fiatalok körében is. Elég csupán arra utalni, hogy a televízió-nézés időtartama és az elhízás között összefüggés egyértelműen igazolható. Mindezen tényezők okozzák napjainkban az elhízás rohamos növekedését.

Az elhízás klasszifikációja (Egészségügyi Világszervezet) Kategóriák Testtömeg-index (BMI) kg/m2 Alultápláltság <18,5 Normális testsúly 18,5 – 24,9 Túlsúlyosság 25,0 – 29,9 Elhízás 30,0 – 39,9 Morbid elhízás >40

Az elhízás egészségkárosító hatása számos formában jelentkezik, a 2-es típusú diabétesz kialakulása csak az egyik a sok fontos - szintén jelentőséggel bíró - klinikai kórforma közül. Ma már jól dokumentált, hogy az elhízás a 2-es típusú diabéteszen túlmenően a szív- és érrendszeri megbetegedések, a magas vérnyomás, bizonyos daganatok, az epekövesség, az elfajulásos jellegű izületi bántalmak, az alvási apnoe szindróma kialakulásának kockázatát is egyértelműen megnöveli. További gond, hogy az elhízásnak vannak pszichés vonatkozásai, amelyek társadalmi elszigetelődéshez és az életminőség csökkenéséhez vezethetnek.

A kezelés és a megelőzés lehetőségei

A betegek kezelése terén ismeretesek az életmód-terápiával és gyógyszeres beavatkozással elért eredmények. Kóros mértékű elhízás esetén műtéti megoldás is lehetséges, erre azonban csak ritkán, s határozott okok alapján kerülhet sor.

Az életmód-terápiának azonban nemcsak a kezelés, hanem a megelőzés terén is kiemelt jelentősége van, mert a táplálkozási előírások betartása és a testmozgás fokozása tekinthető a legszélesebb kör számára hozzáférhető, élettani alapokon nyugvó, s így mellékhatásoktól mentes intervenciónak. Noha kézenfekvő, hogy a kalóriabevitel csökkentését és a fizikai aktivitás növelését kell az elhízás elleni világméretű küzdelem középpontjába állítani, tudatában kell lennünk annak is, hogy az elhízási hajlam genetikai meghatározottsága gyakran meghiúsítja a még oly erős törekvést a fogyásra.

A 2-es típusú diabétesz járványszerű terjedésének megállításához nem elégségesek csupán az egészségügy szereplői, ehhez társadalmi méretű összefogásra van szükség. Elsősorban az elhízás ellen kell küzdeni, terjesztve és tudatosítva a helyes táplálkozás, a rendszeres testmozgás alapvető jelentőségét. Ha a hazai lakosság széles köre elfogadja és valóra is váltja ezeket az elveket, akkor bizonyos, hogy a 2-es típusú diabétesz jelenlegi szomorú statisztikai adatai is lassan javulni kezdenek.