Inzulin, túl későn?

A cél az általános ismeretek feltérképezése, a betegek informáltságának felmérése (kiemelve az inzulinterápiát) és a beteg-orvos viszony helyzetének megismerése volt. Az elemzés egyértelműen rámutatott, hogy a beteg-orvos kommunikációja terén sokat kell még javítani.

A nyolc országra* kiterjedő reprezentatív felmérésben több mint 12000 ember vett részt és az eredmény érdekes tényekre világított rá. A kutatás három fő területet vizsgált; a cukorbetegség általános ismertségét, a kezelési módok lehetőségét és kiemelten az inzulinterápiát.

Az érintett országokban átlagosan 8 év telik el, míg az orvosok a 2-es típusú cukorbetegnél áttérnek az inzulinterápiára. Míg a túlsúlyos betegek esetében, akiknél a HbA1c értéke eléri a 9-et, közel 4 hónap telik el a terápia megkezdéséig. A beteg érdeke sokszor azt kívánná, hogy az inzulinadást előbb elkezdjék. Ugyanakkor az orvosok úgy vélik, hogy az érintettek kezdetben tartanak az inzulinterápiától, az öninjekciózástól való félelmek miatt, ezért késleltetik annak elkezdését. A betegek elmondása szerint viszont: "...a szúrás nem okoz gondot, ha muszáj, akkor megcsináljuk!" A gyógyszeres terápiában részesülők 46%-a kész áttérni az inzulinkezelésre. Akik ezt választották, jelentős állapotjavulást tapasztaltak. Az inzulinterápia jótékony hatása rövid időn belül jobb közérzetet, biztonságot és nagyobb kontrollt eredményezett. A jó együttműködés és az orvos iránti bizalom nagyban segíti a betegekkel elfogadtatni az öninjekciózást. A megkérdezettek 90%-a maga szeretné szabályozni a terápia beállítását, és orvosaikkal együttműködve minél aktívabban kívánnak részt venni a gyógyításukkal kapcsolatos döntésekben. Mivel képesek "irányítani" saját betegségüket, igénylik a folyamatos kommunikációt. Minden változás, változtatás a korábban alkalmazott terápiához képest, egy új életvitelt teremthet, melyre fel kell készíteni őket. Sokkal több toleranciára, beszélgetési, informálódási lehetőségre lenne szükségük, mind a kezelőorvosuk, mind a családjuk részéről. Az érintettek számára a legfontosabb, a betegség alatti életvitel minősége, amelyhez a megfelelő támasz elengedhetetlen. A betegeknek szükségük van arra a tudatra, hogy orvosukkal bármikor felvehetik a kapcsolatot. Közel 90%-uk igényli a folyamatos tájékoztatást a betegségéről, terápiás lehetőségeiről, és a lehetséges szövődményekről, mert a betegségtudat folyamatosan jelen van az életükben.

Sokkal többen és több információval rendelkeznek betegségük részleteiről, mint azt az egészségügyben dolgozó szakemberek gondolták. A megkérdezettek jelenetős hányada tudta, hogy a HbA1c az előző 2-3 hónap vércukorszintjének eredményét mutatja, és 94%-uk orvosa már legalább egyszer kért erre vonatkozó vizsgálatot. A kezelő orvosok a vizsgálatok alkalmával több, mint 90%-ban elmondták és el is magyarázták, a HbA1c jelentését és fontosságát. A megkérdezettek válaszai alapján a társadalom 70%-a tekinti magát jól, vagy nagyon jól tájékozottnak a betegséggel kapcsolatban. A válaszadók 84%-a úgy gondolta, hogy folyamatosan nő a cukorbetegségben szenvedők száma, és ez bárkinél kialakulhat. Az egészséges életmódot nagy százalékban befolyásoló tényezőként tekintik, a kór elkerülése érdekében. A lakosság több, mint fele tekinti a diabéteszt igen súlyos betegségnek, és 65%-uk tájékozott a szövődmények kialakulásának lehetőségéről. Az esetleges szövődmények közül a betegek és a lakosság körében is a legnagyobb aggodalmat a látási problémák, az amputáció és a szív és érrendszeri megbetegedések jelentették.

Összességében megállapítható, hogy a cukorbetegség jelentős mértékben megváltoztatja a betegek életét. Korántsem idegenkednek annyira az inzulinkezeléstől, mint ezt az egészségügyi szakemberek feltételezik, és felelősséggel, aktívan kívánnak részt venni az orvosok által kialakított terápiában. Igyekeznek minél több információt megtudni betegségükről és a gyógyítással kapcsolatban.

*A kutatásban az alábbi országok vettek részt: Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Svédország, Anglia és az Amerikai Egyesült Államok.