Inzulinkezelés: figyeljünk a hipoglikémiára

A szulfanilurea készítmények (elsősorban a glibenclamid) és a glinidek szedésekor, főként időseknél a hipoglikémia akár az agyi érkatasztrófa képét is öltheti. Elsősorban mégis az inzulinkezelés következménye a hipoglikémia fellépte, főként az 1-es, ritkábban a 2-es típusú cukorbetegek esetében.

Mi a hipoglikémia lényege?

A vércukor túl alacsony szintre csökkenése, ami általában 3 mmol/l körüli vagy ez alatti vércukorszinteket jelent. A jelenség ijesztő és sokszor veszélyes következményekkel járhat. Miért lép fel az inzulinkezelés során oly gyakran hipoglikémia? Vagy azért, mert helytelen adagban adta be magának a beteg az inzulint, vagy mert nem illesztette étkezéseit az inzulin hatásához, illetve túl sokat mozgott és ezt nem ellensúlyozta többletétkezéssel, esetleg alkoholt fogyasztott. Nem eléggé köztudott, de a hipoglikémia alább felsorolt tüneteit sokan 8−10 mmol/l körüli vércukorszinteknél érzik. Minden ilyen esetben a tartósan magas vércukorértékek gyors csökkenése okozza az ilyen "relatív" hipoglikémiát. Ezzel gyakran szembesülünk a rossz anyagcsere-állapot rendezésének első hetében, ugyanis idő kell ahhoz, hogy a hosszú időn át magas vércukorszinteknek kitett szervezet megszokja a normálishoz közeli értékeket. Ilyenkor szokták mondani a betegek: "én 12−15 közötti vércukornál érzem jól magam". Ha viszont türelmesek, és hajlandók elviselni a 10−15 napig is elhúzódó, "rosszullétes" periódust, két hét múlva már az 5−7 mmol/l közötti vércukorértékeknél tapasztalják ugyanezt.

A hipoglikémia főbb tünetei

• A kezdeti tünetek a szimpatikus idegrendszer vészreakciójaként lépnek fel:
  • éhségérzet,
  • száj körüli és nyelvzsibbadás,
  • verejtékezés,
  • szapora pulzus,
  • izgatottság,
  • remegés.

• A súlyosabb tünetek az agy glukózzal való elégtelen ellátottságára vezethetők vissza:
  • a koncentrációs készség csökkenése,
  • a reflexidő megnyúlása,
  • gyengeség,
  • végül eszméletvesztés, fokozott görcskészség esetén végtaggörcsök fellépése.

A hipoglikémiával tehát mindig számolni kell az inzulinnal- és sokszor a szulfanilurea-készítményekkel kezelt cukorbetegeknél is, ezért jó, ha környezetük (család, munkatársak, barátok) tisztában van ezzel és ismeri az elhárítás módozatait.

Mit kell tenni a hipoglikémia jelentkezésekor?

Enyhébb esetben a cukorbetegnek azonnal cukrot (lehetőleg 10-15g-nyi glukóz tablettát) kell vízzel bevennie. Répacukrot (szacharóz) kizárólag glukóz hiányában fogyasszon, elsősorban oldatban, pl. igyon normális üdítőitalt. Ennek oka, hogy a szacharóznak előbb le kell bomlania glukózzá és fruktózzá, azaz szőlőcukorrá és gyümölcscukorrá, és akkor is csak a glukóz- (szőlőcukor) komponens emeli a vércukorszintet. Ezzel szemben a tiszta szőlőcukor azonnal felszívódik. Ezt követően célszerű keményítőtartalmú táplálékot (kenyér, zsemle, burgonya, tészta stb.) is fogyasztani, hogy a hipoglikémia ne térjen vissza. Semmiképpen sem ajánlott tejcsokoládét, fagylaltot, vajkrémes süteményt adni a betegnek hipoglikémia esetén, mert ezek meglehetősen lassan emelik a vércukrot. A nyelni képtelen, eszméletlen embernél tilos az etetést, itatást erőltetni. Ilyenkor csak az intramuszkuláris (izomba fecskendezett) glukagon injekció, vagy az intravénás (gyűjtőérbe fecskendezett) glukóz alkalmazása a helyes megoldás.

Fontos, hogy minden hipoglikémiára hajlamos, inzulinnal kezelt, főként fiatal diabéteszesnek legyen otthon (munkahelyén) glukagon injekciója, amelynek beadási módját hozzátartozóinak, kollégáinak is meg kell tanítani. Ennek hatására az eszméletét vesztett cukorbeteg egyetlen izomba fecskendezett injekciótól perceken belül magához térhet, és feleslegessé válik a mentők, illetve az orvosi segítség igénybevétele.

(Sorozatunkat a hipoglikémia megelőzésének módszereivel folytatjuk)