Fontos mutató a HbA1c

A fogalom a vérfesték szőlőcukorral kötődött részét jelöli, amely a nem diabéteszeseknél 4-6% között van. Minél magasabbak a vércukorszintek, annál magasabb a HbA1c is, amely az előző 6-8 hét átlagos vércukorszintjét tükrözi. Jól beállított cukorbetegeknél 7% alatti (ma már törekedni szükséges a 6,5% alatti értékre), közepes anyagcsere-állapotnál 7-8% között mozog az érték. Tudni kell, hogy 8% feletti szinteknél erősen felgyorsul a cukorbetegség késői szövődményeinek kifejlődése.

A HbA1c voltaképpen a vércukor átlagértékeit tükrözi. Ha nagyon alacsony a vércukor (3-4 mmol/l alatt van) ahhoz nem vagy alig kötődik cukor a hemoglobinhoz. Ha ez az alacsony vércukor váltakozva igen magas értékekkel párosul (pl. rendszeresen fellépő Somogyi-hatás esetében), a HbA1c szintje viszonylag alacsony lehet. Ez arra utal, hogy önmagában a HbA1c meghatározása nem elegendő, mert pl. értéke 7% lehet akkor is, ha a vércukorszint rendszeresen 2 és 22 mmol/l között ingadozik, de többnyire az alacsonyabb tartományok a jellemzők, és ugyanennyi lehet abban az esetben is, ha a vércukor 5 és 9 mmol/l között mozog. Értelemszerűen az utóbbi eset az inkább kívánatos, és éppen ezért a HbA1c meghatározása nem helyettesítheti a vércukor rendszeres ellenőrzését, viszont annak fontos kiegészítője.

A HbA1c-t inzulinnal kezelt cukorbetegeknél háromhavonta, inzulin nélkül gondozott diabéteszeseknél évente minimum két alkalommal ajánlatos méretni. Ez ma már minden nagyobb kórházi/rendelőintézeti laboratóriumban rutinszerűen történik. (Figyelem: az OEP csupán a legalább 90 naponkénti HbA1c-meghatározást finanszírozza, ezért sok laboratóriumban nem végzik el a vizsgálatot, ha ennél rövidebb időn belül kerülne erre sor).