Lappangva támad, járványszerűen terjed

Napjainkban a 2-es típusú diabétesz előfordulási gyakoriságának megdöbbentő mértékű növekedése tapasztalható világszerte. A statisztikai adatok aggasztó alakulásával már nemcsak a szakirodalom, hanem a napi sajtó is gyakran foglalkozik, elsősorban azokban az országokban, ahol rohamosan terjed az elhízás.

Az eddigi trend alapján a következő két-három évtizedre előre nézve a tudományos világ joggal tart a 2-es típusú diabétesz világméretű, járványszerű terjedésétől. A cukorbetegség előfordulásának változása alapján 1994 és 2010 között Afrikában 250, Ázsiában 170, Latin-Amerikában 70, míg Európában 50 százalékos növekedést jósoltak, így a jelzett időszak végére a világon közel 250 millió cukorbeteggel kell számolnunk. Az 1995-ben rendelkezésre álló adatokat elemezve, s a növekedés ütemét előrevetítve a 2025-ben várható cukorbetegszámot az 1. sz. táblázat tünteti fel. A világméretű változások jellemzője, hogy a növekedés üteme elsősorban a fejlődő országokban drámai, e téren India és Kína vezet. Az emelkedés azonban nem kerüli el a fejlett államokat sem, igaz, hogy ezekben szerényebb mértékű növekedés várható.

A 2-es típusú diabétesz növekvő előfordulási gyakoriságának hátterében több tényező húzódik meg (1. ábra). Jelentősége van a diagnosztikai kritériumrendszer megváltozásának, a demográfiai változásoknak, a várható élettartam-emelkedésének, az egyre fiatalabb életkorban való betegség-manifesztációnak, a fel nem ismert, illetve a felismert diabéteszesetek tényleges növekedésének, amelynek hátterében döntően az elhízás viszceralis formájához társuló inzulinrezisztencia, s az ennek talaján fejlődő metabolikus szindróma áll.

A diabétesz diagnosztikai kritériumainak változása

A diabetes mellitus és a glukózintolerancia egyéb kategóriáinak diagnosztikai kritériumrendszere az elmúlt évek során megváltozott, az éhomi vércukor normális-kóros határát a korábbiakhoz képest alacsonyabb szinten állapították meg. A módosítás nem tekinthető önkényesnek, a változtatást a közben rendelkezésre álló klinikai megfigyelések eredményei indokolták.

Éveken keresztül az Egészségügyi Világszervezet 1985-ben közzé tett ajánlását használtuk, amely szerint diabetes mellitus állapítható meg, ha az éhomi vércukor (vénás plazmában mérve, más időpontban elvégzett, ismételt meghatározással megerősítve) 7,8 mmol/l, ill. felette, vagy a 75 g glukózzal végzett terhelést követően a 120. percben mért vércukorérték 11,1 mmol/l, illetve felette van. Ezen ajánlás szerint csökkent glukóztolerancia állapítható meg, ha a terhelés utáni 120 perces vércukorérték 7,8 mmol/l, illetve felette, de 11,1 mmol/l alatt van.

Az Amerikai Diabetes Társaság 1997-ben az addigi diagnosztikai kritériumrendszer módosítását javasolta. A változtatás lényege az éhomi vércukor normális-kóros korábbi határértékének (7,8 mmol/l) leszállítása (7,0 mmol/l), az éhomi vércukor-meghatározás előtérbe helyezése volt. Új kategóriaként bevezetésre javasolták az emelkedett éhomi vércukor (vércukor értéke 6,1-6,9 mmol/l) fogalmát. Bár nem vetették el teljesen a terheléses vércukorvizsgálat jelentőségét, azt inkább csak megengedő jelleggel említették.

Széles körű szakmai vita után az Egészségügyi Világszervezet 1999-ben kiadta a diabetes mellitus diagnózisának új kritériumrendszerét. Ezen ajánlás elfogadta az éhomi vércukor új küszöbértékét (7,0 mmol/l), átvette az emelkedett éhomi vércukor fogalmát és diagnosztikai határértékeit, de kellő súllyal említi a terheléses vércukorvizsgálat jelentőségét és a 120 perces vércukorérték alapján történő kategorizálást is (2. táblázat).

Napjainkban a határérték további módosítására irányuló törekvéseknek vagyunk tanúi. Az Amerikai Diabetes Társaság szakértői grémiuma 2003-ban a normális éhomi vércukor határértékét az addig érvényes 6,0 mmol/l-ről 5,5 mmol/l-re javasolta leszállítani, következésképpen az emelkedett éhomi vércukor alsó határértékét az addig elfogadott 6,1 mmol/l, vagy e felettiről 5,6 mmol/l, vagy e felettire ajánlotta módosítani. Az új határértéket még széles körben nem fogadták el, de jellemző módon ez már bevonult a metabolikus szindróma legújabb diagnosztikai kritériumrendszerébe.

Összességében véve megállapítható, hogy az Egészségügyi Világszervezet 1999-ben bevezetett változása a 2-es típusú diabétesz, az emelkedett éhomi vércukor alsó határának napjainkban történő leszállítása pedig a 2-es típusú diabétesz előállapotának számszerű növekedését eredményezi akkor is, ha a valóságban tényleges változás nem következett volna be. Sajnos azonban több adat utal arra, hogy a gyakoriság - számos ok miatt - a valóságban is növekedett.

Demográfiai változások: az életkor, a várható élettartam növekedése

A 2-es típusú diabétesz jellemző módon a felnőtt- és az időskor betegsége. Számos felmérés igazolta, hogy az életkor növekedésével a 2-es típusú diabétesz előfordulása gyakoribbá válik. Ha a várható élettartam kitolódik, akkor több ember kerül abba az életkori tartományba, amelyre jellemző a diabétesz nagy arányú megjelenése. A demográfiai mutatók Európa több országában az életkor tényleges kitolódását jelzik.

Az életkor és a várható élettartam az utóbbi években hazánkban is növekedett. Az adatok szerint a rendszerváltástól kezdődően előnyös fordulat következett be a halandóságban és az életkilátásokban: a születéskor várható élettartam 1993 és 2001 között 68,0 évről 72,3 évre emelkedett, a férfi népesség várható élettartama 3,6 évvel, a női népességé 2,6 évvel nőtt. Noha a növekedés eredményeképpen egyelőre még csak csökkent az Európai Unió és Magyarország közötti különbség, az alapvető demográfiai-epidemiológiai változás iránya és mértéke rendkívül bíztató. Ugyanakkor az is igaz - s ez különösen érvényes a 2-es típusú diabétesz előfordulására -, hogy a javuló életkilátások nem feltétlenül jelentik a megbetegedési viszonyok kedvezőbb alakulását, mert az idült betegségek előfordulása a népesség öregedésével összefüggésben még növekedhet is.

Figyelemmel a 2-es típusú diabétesz előfordulásának életkorfüggőségére, joggal feltételezhető, hogy az elkövetkezendő években az életkor növekedésével összefüggésben a hazai új esetek száma is növekedni fog.