Nézőpont

Az kétségtelen előny, hogy a döntéshozók "időt kértek", s inkább többször akarnak mérni, mielőtt szabnak. Az idő múlása azonban ellenük is dolgozik, hiszen napról napra bonyolódik a helyzet, a betegek és gyógyítóik szeretnék végre tudni: milyen változásokra számíthatnak, miként alakul a magyar egészségügyi ellátás jelenleg nehézkesen, egyre több zavarral működő rendszere.

Július utolsó napjaiban "Többen, jobban, tovább" szlogennel megjelent a Zöld könyv az egészségügyről, amely sok oldalon keresztül igyekszik felvázolni a lehetséges megoldásokat, Meglehetősen általánosan, lehetőleg kerülve a már korábban is éles vitákat kiváltó konkrétumokat. A kormányzat ezzel együtt össznépi polémiát kér a tízezer példányban közreadott és az interneten is megtalálható dokumentumról, várja a lakosság és a szakma véleményét, javaslatait. Nem valószínű, hogy a kánikulától szenvedő ország az augusztusát a Zöld könyv alapos vitájára szánja, s a www.magyarorszag.hu honlapra tömegével érkeznek majd az érdemi észrevételek.

Tovább bonyolítják a helyzetet az utóbbi hetek eseményei, nevezetesen az ellátási zavarokról, a kapacitáshiány miatt elutasított betegekről, a várólisták növekedéséről, és számos más aggodalomra okot adó jelenségről felröppenő hírek. Állítólag már készülnek, sőt részben elkészültek a konkrét döntéseket körvonalazó szakértői anyagok, amelyek nyomán szeptemberre várható az egészségügyet holtpontról kilendíteni szándékozó intézkedések sorozata.

Igaz, valamit feltétlenül tenni kell, ami viszont csak a mit és hogyan alapos, hatáselemzést is tartalmazó mérlegelésére alapozva lehet célravezető. A cukorbetegek lapjaként mindig is hangsúlyoztuk, az alapkérdés, hogy az egészségügy átfogó megújítása miként érinti majd az állampolgár egészséghez, korszerű ellátáshoz fűződő jogát és - nem utolsó sorban - a pénztárcáját. Például nem vitatjuk, hogy valamit tenni kell a gyógyszerfogyasztás racionalizálása érdekében, hiszen nem tűnik indokoltnak, hogy a magyar "átlagbeteg" a számára felírt 16 vényre évente összesen 330 millió doboz készítményt váltson ki a patikákban. Mi lehet a megoldás? A sávos rendszerű dobozdíj bevezetése, amikor a gyógyszerekért kategóriánként háromféle árat (100, 600 vagy 1200 forintot) kell majd fizetni? Esetleg az, hogy az orvos nem gyógyszert, hanem hatóanyagot ír fel, a patikus pedig ennek alapján elsőként a legolcsóbb készítményt ajánlja fel a betegnek. Van olyan elképzelés is, hogy a jövőben megszűnne a térítésmentesen kapható gyógyszerek köre, bizonyos összeget ezekért is fizetni kellene, s a rászorulók legfeljebb kompenzációt kapnának. Olvasóinkat az utóbbi megoldás különösen érzékenyen érintené, hiszen az említett körbe tartozna a hazánkban hagyományosan ingyen járó inzulin is.

Erősen aggályos a vizitdíj és a kórházi étkezési díj esetleges bevezetésének terve. Azt a Zöld könyv írói sem gondolhatják komolyan, hogy ezzel száműzni lehetne a magyar egészségügyből a paraszolvenciát. Egyébként a követendő példaként emlegetett Szlovákiában éppen most számolják fel a reform intézkedéseket és megkezdődött az egészségügyi biztosítók "visszaállamosítása" is. Bár az idő kétségtelenül sürget, a rögtönzés megengedhetetlen. Az alapvető döntések inkább késsenek néhány hetet - hónapot, mert a nem kellően megalapozott intézkedések árát mindannyian kénytelenek leszünk megfizetni. A beteg is, az állam is!