Indul a Nemzeti Diabétesz Program

Miért különösen időszerű ez a program?
− A cukorbetegek száma 1995-ben világszerte mintegy 100 millió, 2004-ben 130 millió volt, és ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, számuk 2025-re megkétszereződik. Egy világméretű "járványnak" lehetünk tanúi tehát, és ez alatt nem csak a diabéteszt értjük, hanem mindenekelőtt a metabolikus szindrómát, amely a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázati tényezőinek összessége. Reprezentatív felmérések és főként országos diabéteszregiszter híján csupán becsülni tudjuk az ismert hazai diabéteszesek számát, amely 600 ezer körüli, vagyis a teljes lakosság 6 százaléka. Ezenkívül sokan magukban hordozzák egy későbbi cukorbetegség esélyét. A még fel nem ismert betegség alapján a lakosság további 1,5− 3 százaléka tekinthető rejtett diabéteszesnek. Ehhez jön legalább 2− 3 százalék csökkent glükóztoleranciás, vagyis olyan ember, akinél az éhgyomri vércukor még normális, de a szénhidrátfelvételt követően már kóros tartományokba emelkedik. Közülük minden másodiknál a következő 10 évben valószínűen kifejlődik a cukorbetegség.

Mi a hatványozottan terjedő ártalom magyarázata?
− Ismeretes, hogy a természeti népek, sőt a túlnyomóan mezőgazdasággal foglalkozó XIX. századi európai népesség táplálkozása is alapvetően eltért a ma emberének étkezési szokásaitól. Két-két és félszeresére nőtt a zsírtartalom, sokszorosára növekedett a cukor-, és kevesebb, mint felére csökkent a keményítőhányad.

Minél gyorsabban ment végbe az életmódbeli, étkezésbeli változás egy-egy vidék, ország, kontinens életében, annál gyorsabban terjedt az elhízottak, a metabolikus szindrómások és közöttük a 2-es típusú cukorbetegek száma. A hazai cukorbetegek túlnyomó többsége 2-es típusú diabéteszes, legalább 85−90 százalékuk túlsúlyos.

Milyen célt tűzött maga elé a Nemzeti Diabétesz Program?
− Elsősorban a megelőzést. A fő cél a 2-es típusú diabétesz, illetve az erre hajlamosító tényezők korai felismerése, a hazai étkezési szokások, a társadalom életmódjának olyan befolyásolása − széleskörű felvilágosítással −, amely a megelőzést szolgálja, vagy legalább a már kifejlett cukorbetegség szövődményeinek kockázatát csökkenti. Az előbbiekben vázolt tendenciákat felismerve, a meglehetősen vészjósló tudományos előrejelzések alapján a kormányzat úgy ítélte meg, hogy mozgósítani kell a közvéleményt a súlyosabb következmények elkerülésére. Annál inkább, hiszen a diabéteszesek gondozása, a szövődmények kezelése óriási terheket ró a nemzetgazdaságra és persze a betegséggel sújtottak családjára is.

Milyen lépések történtek eddig, mi várható a közeljövőben a projekt kidolgozásában?
− Október 25-én tartották meg az első összejövetelt, amelyen a program kimunkálásában érintettek széles köre vett részt: az Egészségügyi Minisztérium, az OEP, az Országos Alapellátási Intézet, a Magyar Diabetes Társaság, a Belgyógyászati Szakmai Kollégium, az Angiológiai Bizottság, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Magyar Orvosi Kamara, a Diabetes Gondozási Alapítvány és persze a MACOSZ képviselői, és még nem is soroltam fel minden résztvevőt. Azóta megindult egy kölcsönös javaslat- és információcsere az egészségügy olyan szereplői között, akik a maguk vonalán bármit hozzá tudnak tenni a program eredményességéhez. Az elgondolásokat egy úgynevezett Zöld Könyvben fogják összesíteni, majd a munka második lépcsőjében elkészül a Fehér Könyv, amely már a konkrét kormányzati javaslatokat tartalmazza. Ez meghatározza az egészségügyi intézmények, a gondozóhálózat, a családorvosok, az egyetemek, a szakiskolák feladatait a programban, valamint ajánlást tesz a média, a közoktatás, a sportegyesületek és a civil szervezetek felvilágosító tevékenységére.

Mit kíván tenni a MACOSZ a maga eszközeivel?
− Mindenekelőtt folytatjuk azt a betegoktatási tevékenységet − országos és területi rendezvényeken, klubokban, gyerektáborokban, szaksajtónkban, a Cukorbeteg Életben és internetes honlapunkon (www.macosz.hu) −, amelynek már komoly hagyományai vannak.

Táplálkozástudományi szakemberekkel kezdeményezzük a dietetikusok képzésének bővítését, hogy valamennyi szakrendelőben, sőt a háziorvosi rendelőkben, az alapellátás szintjén is rendelkezésre álljanak, vegyenek részt a társadalom étkezési kultúrájának fejlesztésében. Befolyásunkat latbavetjük a szakirányú nővérképzés folytatása mellett, amelyet tavaly be akartak szüntetni. Lépéseket teszünk a családorvosok újraképzése, a diabetológus szakorvosi képzés bővítése céljából. Kezdeményezzük, hogy már az általános iskolákban legyen olyan egészségtani oktatás, amely a korszerű, egészséges életmódra neveli a tanulókat. Javasoljuk, hogy az egészségügyi intézmények kiemelt támogatást kapjanak a prevencióra, hiszen a megelőzés "olcsóbb", mint a megbetegedettek kezelése, ellátása.

Úgy gondolom, fel kell rázni a társadalmat, sürget az idő. Ezt a kormány is pontosan látja, nem véletlen, hogy konkrét határidőt állított fel, még a jelenlegi ciklus vége előtt útjára akarja indítani a Nemzeti Diabétesz Programot.