Inzulinújdonság: a támogatott segítség

A főként az 1-es típusú diabéteszesek állapotának karbantartását lényegesen megkönnyítő készítmény tulajdonságairól, használatának eddigi tapasztalatairól beszélgettünk Dr. Jermendy György professzorral, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház osztályvezető főorvosával.

Talán kezdjük azzal, hogy létezik bázisinzulin és van étkezési inzulin. Mi is a kettő között a különbség?
– Egészséges körülmények között van az emberi szervezetben egy úgynevezett alap- vagy bázisinzulin-elválasztás, amely – alacsony szinten – akkor is működik, amikor az ember éppen nem étkezik. Amikor pedig eszünk valamit, akkor az étkezést követően egy gyors inzulin-elválasztást produkál a hasnyálmirigy, hogy a megemelkedő vércukrot hatásosan lenyomja, ez utóbbi az étkezési inzulin. Az embernek mindkettőre szüksége van, azonban az 1-es típusú cukorbetegeknél a hasnyálmirigy csökkent működése miatt mindkét mechanizmus részben vagy teljesen hiányzik. Szerencsére a gyógyszeripar – különösen az utóbbi évtizedekben – hatalmas léptekkel fejlődött, és ma már több fajta inzulin áll betegeink rendelkezésére, közöttük rendkívül korszerű készítmények.

Mi az alapvető jelentősége a bevezetőben említett új inzulinnak a cukorbetegek, illetve az orvosok számára?
– Az orvostudomány arra törekszik, hogy ami a beteg szervezetben hiányzik, azt kívülről bevigye, így – esetünkben – a természetes cukoranyagcsere folyamatait sikerüljön megfelelő készítmények alkalmazásával megközelíteni. Nos, korábban a kívülről bevitt humán inzulin hatása nem volt képes eléggé utánozni a természetes élettani helyzetet. A kutatások azt célozták, hogy sikerüljön találni egy ideális bázisinzulin-készítményt, amelynek hatása ahhoz hasonlít, ami az egészséges emberi szervezetben végbemegy, vagyis egy állandó, de nem túl magas inzulinszintet biztosít.
Hozzátenném: a korábban használatos bázisinzulinok sem voltak rosszak, azokat a kezelések során évekig, évtizedekig használtuk, de nem nyújtottak ideális körülményeket a betegek számára. Gyakran kétszer, olykor háromszor, bizonyos kombinációkban esetleg négyszer kellett naponta beadni az 1-es típusú diabéteszeseknek, ami kényelmetlen volt, ráadásul nem is szimulálta az állandó, folyamatos inzulin-elválasztást Nos, a fejlődés következő lépcsőfokaként most már nemcsak hogy megjelent Magyarországon is, de a rászoruló betegeink számára hozzáférhetővé is vált az a bázisinzulin-készítmény, amely pillanatnyi tudásunk szerint a legjobban megfelel a célnak. Hatása 24 óráig kitart, és naponta csupán egyszer beadva, az alapvető inzulinszükségletet kiválóan biztosítja a betegek számára. Alkalmazása során csökkenhet a beteg glikozilált hemoglobinszintje ( HbA1c), tehát – évek, évtizedek alatt – ritkábbá válhatnak a mikro- és makrokomplikációk, vagyis a hajszálerek károsodása miatti szem-, ideg- és veseelváltozások veszélye, illetve a nagyereknél a szív- és érrendszeri megbetegedések, az infarktus kockázata. Bizonyított az is, hogy egy új bázisinzulin-készítmény alkalmazásakor csökken a hipoglikémia kialakulásának kockázata.

Milyen módon férhetnek hozzá a betegek az új inzulinkészítményhez?
– Július elején jelent meg a rendelet, amely az egészségbiztosító teljes térítése mellett a készítmény adásának szabályait is tartalmazza. Az új bázisinzulin alkalmazását csak úgynevezett diabetológiai szakellátóhely orvosa, magyarul diabetológus rendelheti el. Ennek az új inzulinnak az is a többletelőnye, hogy alkalmazása mellett lényegesen csökken a hipoglikémiák – különösen az éjszaka előfordulók – száma.
A rendelet úgy szól, hogy azoknak is felírható, akiknél a korábbi kezelés mellett a hipoglikémia nagyon megnehezítette a beállítást, illetve a beteg mindennapi életét. A Cukorbeteg Élet olvasói általában tájékozottak ebben a kérdésben, mégis elmondanám: a hipoglikémia az a nem kívánatos mértékű vércukoresés, alacsony vércukorszint – amely a szervezet anyagcseréjének és a bevitt inzulinnak a felborult egyensúlyából ered –, ami sok esetben súlyos tüneteket okoz, olykor mentőt vagy a kezelőorvost kell kihívni a következmények elhárításához. Enyhébb esetekben a gyakorlott beteg egy extra étkezéssel, szőlőcukor bevitelével persze önmaga is korrigálni tudja.

Milyen változást hozott a kezelésekben a 24 órás hatású bázisinzulin? Minden esetben egyféle inzulint vagy kétfélét ad be magának a beteg?
– Éles különbséget kell tennünk az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség között. Az 1-es típusú diabéteszben szenvedők teljesen inzulinfüggők, minden ilyen beteget inzulinnal kell kezelni, anélkül ezek a betegek sajnos nem lennének képesek tartósan életben maradni. Ellentétben a 2-es típusú, úgy is szokták mondani: felnőttkori diabéteszben szenvedő betegeinkkel, akiket az életmód, az étrend helyes megválasztásával, majd tabletták adagolásával kezdjük el kezelni.

Sok esetben azonban a tablettás kezelés előbb-utóbb hatástalanná válik. A tablettával kezelt betegek egy idő után, néhány év múltával észreveszik, hogy noha betartanak mindent, az étrendet, járnak sportolni, előírás szerint szedik a tablettákat, esetleg már kétfajta tablettát is szednek, ám vércukorértékeik mégis elkezdenek felfelé emelkedni.

Van egy ellenőrző vizsgálat – amelyről a Cukorbeteg Élet hasábjain már többször volt szó –, az a bizonyos Hemoglobin A1c, egy laboratóriumi paraméter, ami mutatja, hogy hosszú távon hogyan áll az anyagcserehelyzet, ez is elindul felfelé, jelezve, hogy baj van az anyagcserekontrollal. A magyarázat az, hogy a 2-es típusú diabétesz természetes kórlefolyásából adódóan a hasnyálmirigy inzulintermelése fokozatosan csökken, és noha már kombináljuk a tablettákat – e téren is vannak újdonságok, amelyek kitolják a betegség ilyen fajta kezelését –, előbb-utóbb elkerülhetetlen az átállás az inzulinra. Ami nem azt jelenti, hogy ez egy súlyosabb stádiuma a diabétesznek – bár a betegek félnek a „tűtől”, noha már vannak kényelmesen kezelhető, fájdalmat alig okozó inzulinbeadó eszközök –, itt csak arról van szó, hogy az egyik kezelési módot felváltjuk egy másikkal.

A váltás egyik napról a másikra történik?
– Van egy átmeneti periódus, amikor a tablettáról a beteg az inzulinra fordul. Az átmeneti időszakban gyakran választjuk azt a formát, hogy a megtartott tablettás kezelés mellett inzulint is adunk a betegnek. Főként az esti órákban, hogy a betegség természetéből adódóan a máj éjszakai vércukortermelését visszanyomjuk. Így reggel, amikor a beteg felébred, ne szökjön az egekbe a vércukra, hanem legyen egy normális szinten, és ebben az esetben a napközben adott tabletták még ki tudják fejteni hatásukat.
Az említett kezelési forma sem végérvényes, nem egy életre szól, de nagyon sokáig, egy-két évig, ragyogóan karban tartható ezzel a szisztémával a beteg. Ma a lefekvés előtti inzulinként valamilyen NPH készítményt használunk. Ehhez a rendszerhez nagyon jól illeszthető az újfajta, 24 órás bázisinzulin. Vizsgálatokat végeztek, hogy a tablettás kezelés mellett ezt adva hogyan alakul a 2-es típusú betegek anyagcseréje.
Négy kontinens 59 országában 611 vizsgálócentrumban csaknem 5000 beteg vett ebben részt. Nagyon megnyugtató eredmények születtek. Egyet azonban el kell mondani a teljes igazsághoz. A ma érvényben lévő egészségügyi rendelet szerint az új készítményt 100 százalékos OEP-térítéssel – azaz ingyen – azok a betegek kaphatják, akik korábban a régi bázisinzulinon voltak és annak napi kétszeri vagy háromszori beadása mellett sem volt jó az anyagcserehelyzetük, esetleg gyakori volt a hipoglikémiájuk. Az a szisztéma, amiről az előbb beszélgettünk, tehát, hogy tabletta mellé adok a betegnek inzulint, a jelenlegi rendeletben teljes kedvezménnyel nem szerepel.

Pedig jó lenne, mert többé már talán nem volna szükség naponta három-négy „szurira”...
– Ez nem ilyen egyszerű. Az állandó alacsony szintű alapinzulin-ellátottság – amely minden emberben működik – nem elég ahhoz, hogy az étkezésekkor felszívódó szénhidrát okozta vércukor-emelkedést kivédje a 2-es típusú betegeknél. Ez kivédhető az étkezések előtt napjában háromszor adható gyorshatású inzulinokkal. Ezek mellé sokszor naponta további 2, néha 3 elhúzódó hatású NPH bázisinzulint is kell adagolni. Az új 24 órás bázisinzulin napi egyszeri adásával tehát napi 1, esetleg 2 szúrást megtakaríthat a beteg.

Viszont, étkezéskor továbbra is szüksége van a betegeknek gyorshatású inzulin beadására. Ám az a tény, hogy a bázisinzulin szúrásszáma lecsökkent – főleg a gyermekeknél, fiataloknál, fiatal felnőtteknél látjuk ezt – önmagában javítja az életminőséget, rugalmasabbá, kényelmesebbé teszi a mindennapokat. A hosszú hatású bazális inzulinon tud időben „csúszkálni” a beteg, az étkezése idejét képes bizonyos határok között változtatni, tehát az életvitele flexibilisebbé válik – hangsúlyozta végül Jermendy György professzor.