Inzulinkezelés: amikor a napi kettő is kevés

Az egyik leggyakrabban tapasztalt gond lényege, hogy a reggel mért vércukorértékek túl magasak (rendre meghaladják a 8–9 mmol/l-t), jóllehet, mind a vacsora utáni, mind a lefekvés előtti vércukorszintek a kívánt tartományban (6–9 mmol/l között) mozognak. Ennek oka és magyarázata, hogy a vacsora előtt alkalmazott – általában a reggelinél alacsonyabb adagú – inzulinkeverék NPH komponensének hatása reggelre annyira lecsökkenhet, ami már nem képes kivédeni az élettani okokra visszavezethető hajnali vércukor-emelkedést. Egyébként – mint valószínűleg közismert – ezt nevezzük hajnali jelenségnek.

Ilyen esetben a vacsora előtti inzulinadag megemelése éjjel hipoglikémiát okozhat és a Somogyi hatás révén reggelre még magasabbra emeli a vércukorszintet. (A Somogyi hatás fogalmán a hipoglikémiát gyakran követő, 6–10 órán át fennálló vércukor-emelkedést értjük, amelynek oka a szervezet ún. ellenregulációs, vércukoremelő hormonjai – adrenalin, noredrenalin, növekedési hormon, mellékvesekéreg hormonok – elválasztásának fokozódása). Tehát azért is fontos megelőzni a hipoglikémiát, hogy a nagy vércukorszint-ingadozásokat kivédhessük.

A vázolt gondokat tapasztalva célszerű áttérni a napi háromszori inzulinadásra. Ez a gyakorlati megoldást tekintve annyit jelent, hogy reggel a szokásos inzulinkeveréket alkalmazza a cukorbeteg, viszont vacsora előtt csak gyorshatású inzulint, lefekvés előtt pedig csak közepes hatástartamú NPH inzulint ad magának. Ilyenkor általában feleslegessé válik az utóvacsora is. A később beadott elhúzódó hatású inzulin eredményeként az esetek túlnyomó többségében biztosítható a normális éhgyomri vércukorszint. Tapasztalataink szerint ilyen módon az inzulinra szoruló 2-es típusú betegek egyötödénél-egynegyedénél sikerül a háromszori inzulinadással tartósan jó anyagcsere-egyensúlyt fenntartani.

A napi háromszori inzulinozás másik formája, amikor a reggeli és vacsora előtt alkalmazott kevert inzulin mellé ebéd előtt még egy kisebb adagú gyorshatású inzulint ad magának a diabéteszes. Erre akkor van szükség, ha az ebéd előtti jó (4–7 mmol/l között mozgó) vércukorértékek az étkezést követően nagyon megemelkednek. Amennyiben a reggeli kevert inzulin adagját emelik meg, ez a késő délelőtti órákban – a tízórai elfogyasztása ellenére is – komoly hipoglikémia veszéllyel jár. A másik – szintén nem jó – választás pedig az lehet, ha az ebéd szénhidrát tartalmát erősen lecsökkentik, ami a legtöbb honfitársunk számára nem elfogadható módszer, mert nálunk ebédre szokásos és kívánatos a legtöbbet enni. A helyes megoldás tehát az ebéd inzulinigényének kielégítése a megfelelő adagú gyorshatású (esetleg extra gyorshatású analóg) inzulin ebéd előtti alkalmazásával. Ez egyrészt azzal az előnnyel jár, hogy a beteg igényeit kielégítő déli étkezés után nem emelkedik 9 mmol/l fölé a vércukorszintje, másrészt így többnyire a kívánt tartományban marad a vacsora előtti vércukorérték is.

Figyelmet érdemlő szempontként említek még egy érvet. Napi háromszori – bármely típusú – inzulinadás esetén az OEP nem 3 havonta 2 doboz, hanem havonta 2 doboz tesztcsík beszerzéséhez nyújt támogatást, ami nagyban segíti a rendszeres vércukor-önellenőrzést.