Cukorbetegség és a mozgás

Az idézett mondás igazsága fokozottan érvényes a cukorbetegekre. Pedig közülük sem mindenki érti: miért fontos a mozgás, min és hogyan tudunk a rendszeres testedzéssel változtatni? Néhány példa a fizikai aktivitás szervezetünkre gyakorolt kedvező hatására:

• nő a szövetek, izomszövetek vérellátása;
• a terhelés kezdetén emelkedik a pulzusszám, majd - azonos terhelés mellett - "beáll" egy állandó szintre;
• növekszik a sejtek inzulinérzékenysége, ezért csökkenthető a bevitt inzulin mennyisége;
• emelkedik a vér glukagon- és szerotoninszintje;
• megfelelő étrenddel párosulva megteremti az energiabevitel és -felhasználás egyensúlyát, növeli az izomtömeget a zsírtömeggel szemben, megelőzi az elhízást;
• kiegyensúlyozottá és fitté tesz;
• összességében hozzájárul életminőségünk javulásához.

A cukorbetegek többsége túlsúlyos, ami önmagában is komoly egészségkárosító tényező. Gondoljunk csak a szívre kényszerített túlmunkára, vagy az izületek fokozott megterhelésére. A jelentős túlsúly egyszerre oka és következménye is lehet a cukorbetegségnek. Az elhízás megelőzése, a felesleges kilók csökkentése, az ideális testsúly elérése és megtartása jelentősen hozzájárul a jobb közérzethez. Ennek - egyebek mellett - alapvető feltétele a rendszeres fizikai aktivitás.

Sajnos nem eléggé megfogadott jó tanács: a mozogjunk rendszeresen! A "hogyan" eldöntése kissé bonyolultabb. Szakmai alaptörvény, hogy mindenkinél testreszabottan kell felépíteni a mozgásprogramot, és tartós eredmény csak megfelelő rendszerességgel érhető el. A mozgásterápia előtt ajánlatos részt venni egy terhelhetőségi vizsgálaton, ami a cukorbetegeknél különösen fontos. Edzőhatás szempontjából a leginkább hatásos a maximális terhelhetőség 50-70 százalékán végzett állóképességi tréning. A kívánatos szint ergonómiai vizsgálattal állapítható meg, de létezik egyszerűbb módszer is. Ha az életkort kivonjuk 220-ból, megkapjuk az adott életkornak megfelelő max. terhelhetőséget, majd ennek vesszük az 50-70 százalékát. A diabéteszes a gyakorlatban kísérletezze ki, hogy mennyi legyen az előre bevitt szénhidrát és a hozzáadott inzulin, mert a tartós mozgás csökkenti a vércukorszintet. Az ésszerű terhelés egyénenként változó, ami függ a mozgás formájától, intenzitásától, időtartamától és az edzettségi szinttől. A tréning-sorozat megkezdése előtt célszerű szakemberrel konzultálni, aki segíthet a mozgásprogram megtervezésében. Gyógytornászként mondom, a cukorbetegek ritkán élnek a kínálkozó lehetőséggel.

A rendszeres mozgásnak egyaránt kulcsfontosságú szerepe van a diabétesz megelőzésében és terápiájában. Ha fizikailag aktívak vagyunk, sokkal kisebb eséllyel fordulnak elő problémák, mintha csak a gyógyszerek hatására várunk. Jó példák bizonyítják, hogy a fizikai aktivitással milyen sokat tehet valaki önmagáért, nem is szólva az ezzel járó kiegyensúlyozottságról és örömről. Mindenkinek "mozgalmas" órákat kívánok!