Betegoktatás: amikor csak az inzulin segít

A tabletták hatásmechanizmusával e helyütt nem kívánunk foglalkozni, de meg kell jegyezni, hogy csaknem minden érintett szed olyan típusú készítményt, amely a hasnyálmirigy- inzulin elválasztásának fokozása révén fejti ki a hatását. Ez a kezelés a cukorbetegség felfedezését követően, évek hosszú során keresztül eredményesnek is bizonyul. Azonban minél hosszabb idő óta áll fenn a diabétesz, annál gyakrabban tapasztalható, hogy a korábban sikeresen alkalmazott vércukorcsökkentő tabletták hatása csökken.

Ennek következtében a vércukorszintek feljebb és feljebb emelkednek. Kezdetben éhomra nem érik el a 7-8 mmol/l-t, később szinte mindig e fölötti értékeket mérnek, majd mind éhomra, mind pedig az étkezéseket követően jóval 10 mmol/l fölé emelkednek.

A cukorbetegség diagnosztizálásának tipikus időpontja

Miért történik ez? Sok cukorbeteg nem érti az okot, hiszen megfelelően tartja a diétát, és kezelőorvosa minden utasítását megszívleli. Arra gyanakszik, hogy szervezete már „megszokta” az eddig szedett tablettákat, ezért újabb gyógyszerek után kutakodik. A helyzet a legtöbb esetben persze az, hogy ilyenkor bármit tesz a cukorbeteg, egy idő után két, sokszor három fajta tabletta kombinációjával sem sikerül kordában tartani a vércukorértékeket.

Óhatatlanul felmerül a kérdés, ezt valójában mi okozza? Igyekszünk tömören összefoglalni a tudományosan igazolt választ.

A diabétesz progresszív betegség, amely folyamatosan előre halad és a páciens állapota évről-évre spontán módon romlik. Ennek oka – az alábbi grafikon tanúsága szerint – a hasnyálmirigy inzulintermelő képességének csökkenésében keresendő. Az ábrán – amely az Egyesült Királyságban végzett, igen híres, 15 évig tartó klinikai vizsgálat eredményei nyomán készült – látható, hogy a cukorbetegséget jellemzően 10 évvel a tényleges kezdete után diagnosztizálják, ekkor viszont már csupán az eredetinek 50 százaléka körüli a szervezet inzulinelválasztása. Ahogy az évek múlnak, a hasnyálmirigy inzulintermelő képessége folyamatosan csökken és végül eléri azt a szintet, amely az összes ma ismert tabletta szedése mellett sem képes a vércukorértékek normalizálására.

Előfordulhat, hogy ez az állapot a betegség felfedezését követő 2–3 esztendővel, vagy akár 10–15 évvel később következik be, de gyakorlatilag elkerülhetetlen. Ekkor pedig nincs más mód az anyagcsere-egyensúly helyreállítására, mint az inzulinkezelés valamely formájának bevezetése.