A rostokról röviden

Az összetett szénhidrátok emészthető és nem emészthető csoportra oszthatók. Az előbbiekhez tartozik a keményítő, az utóbbiakhoz pedig a diétás rostok, amelyekhez sorolandó a cellulóz, a hemicellulóz és a pektin. A nem emészthető élelmiszerek is telítő hatást váltanak ki a gyomorban, amely ezt jelzi az agynak.

A táplálkozás-élettani kutatások az utolsó három évtizedben hívták fel a figyelmet a növényi vagy diétás rostok fokozott jelentőségére. Kiderült, hogy számos „civilizációs” betegség hátterében a rosthiányos táplálkozás húzódik meg, amelynek jellemző következménye az elhízás. Mint tudjuk, a súlyfelesleg aztán egyéb bajokat vonz, például közrejátszik a diabétesz kialakulásában is. A rosthiányos táplálkozás elindítója a XIX. század ipari forradalma volt, mert ezt követően igyekeztek minden látszólag felesleges „ballaszttól”, nem emészthető résztől, megtisztítani az élelmiszereket.

A rostok energia megtakarító hatásának önmagáért beszélő példája a kubai cukornádvágók esete, akik tisztítatlan formában kapták meg cukoradagjukat, viszont a felügyelők tisztított változatban fogyasztották el az ugyanolyan mennyiségű cukrot. És a következmény? A munkások tartották a súlyukat, ám a főnökök egy idő után menthetetlenül elhíztak.

Miért hasznos a diétás rostok fogyasztása?

Vegyük sorra az előnyöket. A diétás rostok fokozzák a gyomor telítettségét és csökkentik az éhségérzetet, valamint megnövelik az étkezés idejét. Ez lélektanilag is kedvezően hat az éhség elfedésére. A hosszabb ideig tartó rágás alatt megnő a gyomornedv mennyisége, ami szintén hozzájárul a gyomor telítődéséhez.

A diétás rostok csökkentik a táplálék energiasűrűségét, ezáltal mérséklik az ételek energiatartalmát, valamint megnyújtják a gyomor kiürülésnek idejét. Mindezek csökkentik az éhségérzetet és növelik a jóllakottság érzésének időtartamát. Egyértelmű, hogy ezek a hatások különösen előnyösek a diabéteszesek számára az étkezés utáni magas vércukorszint elkerüléséhez. Főleg a gél-formájú diétás rostok lassítják a gyomor kiürülését. A felszívódó felület elfoglalásával mérséklik az energiát adó tápanyagok emészthetőségét, csökkentve a tápanyagok (köztük a szénhidrátok) felszívódását.

A diétás rostok megnövelik az étel mennyiségét, a székletben emelkedik az energiában gazdag tápanyagok ürülésének aránya. A vízben oldódó, viszkózus, gél-képző diétás rostok (fő képviselőjük a pektin) megkötik és csökkentik a zsírsavak, a koleszterin és az epesavak felszívódást és fokozzák ezek kiválasztását.

Mindezek a kedvező hatások teszik a cukorbetegek diétájának nélkülözhetetlen elemévé a rostban gazdag élelmiszerek fogyasztását. Érdemes tehát táblázatunkat tanulmányozni.

(folytatjuk)