Úgy élvezem én a strandot...

Ildikó: Elég bolond a mostani időjárás, de az Aigner Szilárd szép napos időt jósolt a hét végére, és be szokott válni, amit ő mond, úgyhogy strandra megyünk a családdal, az idén először.

Emese: Jól teszitek szívem! Terád is rád fér egy kis pihenés, legalább nem kell egész vasárnap délelőtt a konyhában robotolnod. Biztos kapni a strandon valamilyen pizzát vagy ilyesfélét, elél azon a kis családod...

Ildikó: Ez sajnos nem ilyen egyszerű. Tudod, Balázska diabéteszes, a pizza nem a legjobb ebéd a számára, de ez még a kisebbik baj, mert kicsit számolunk, aztán az egész napi étkezésen behozzuk azt a többletszénhidrátot, meg le is ugrálja egy részét kint, a víz mellett. A gond az, hogy a napon alaposan megszomjazik majd, és látja, hogy minden gyerkőc vedeli a kólát, ami pedig tényleg nem való neki. Föl kell majd tankolnom a termoszban édeskével készült hideg citromos teát, de akkor is nehéz lesz eltérítenem a kólától...

Emese: Ne is mond! Ott lesz még a melegvizes medence, amiben órákig szeretnek pancsolni a gyerekek, amit nem szabad megengedni. Nem tesz jót a szívnek, ráadásul összeszedhetnek valamilyen nyavalyát. Képzeld, az unokanővérem 7 éves kislánya tanul úszni, és az uszodából hazahozott egy trihomonász-fertőzést. Nem borzalmas!?

Ildikó: Jesszusom...! A Balázska bőre amúgy is érzékeny, mert nagyon fehér, a bőrgyógyász doktornő szerint évről évre növekszik a túlzott napozás miatti panaszok, sőt a rosszindulatú elváltozások száma. Azt ajánlja, hogy akár 40-szeres védőfaktorú krémet kenjünk fel az olyan érzékeny bőrű, az erős napsütésen ugrabugráló gyerekre, mint Balázs. Nekem meg a herpeszem szokott kiütni az első nagyobb napozás után.

Emese: Nem mondod! Hát igen, beszélnek üvegházhatásról, erősebbé vált ultraibolya-sugárzásról, meg ilyesmiről. Azért ha beköszönt a kánikula, előbb-utóbb mi is kilátogatunk valami víz mellé, bár – ha meg tudjuk fizetni –, természetes környezetet választunk: Velencei tó vagy Balaton. Azt mondják, ott kisebb a fertőzésveszély, mint a zsúfolt strandokon. Nektek azt ajánlom, hogy olyan helyre menjetek, ahol biztosan működik a vízforgatás. Nálunk viszont a nagymama a gond, akit nem hagyhatunk egyedül otthon, de ugye ő már régóta 2-es típusú cukorbeteg. A forró nap nem jó az amúgy is magas vérnyomásának – csak valami árnyékos helyre mehetünk vele – és a lábára nagyon kell vigyázni, mert könnyen kisebesedik és nehezen gyógyul. Muszáj lesz vennem neki valamilyen kényelmes strandcipőt. Arra meg ügyelnem kell, ha vízbe megy a Nagyi, utána szárazra váltsa a nedves fürdőruhát, nehogy felfázzon. Egy idős nőnél nem olyan egyszerű ez a művelet ott, ahol – vízparton például – nincs öltözőkabin. Na, majd megoldjuk valahogy...

Ildikó: Mikor Németországban jártunk, ott mindenki a strand gyepén öltözött át, azt mondták, ez sokkal egészségesebb, mint a különféle gombákkal fertőzött öltözőkben. A hölgyek-urak magukra terítettek egy jókora fürdőköpenyt vagy lepedőt, és alatta ügyesen megoldották a ruhacserét. Ez senkit sem zsenírozott, így szokták meg.

Emese: Nálunk ebből még nagyobb faksznit csinálnak. Mindenesetre azt javaslom, legyél erélyes és rendíthetetlen – ha nehezedre is esik –, és ne engedd a társaságot, Balázskát meg különösen ne, dél körül a tűző napra. Ez legyen valamilyen étkezés, és egy árnyas helyen való pihenés ideje. Hétfőn majd beszélünk, és elmondod, hogy sikerült az idei első strandolás. Ja, el ne felejtsem: otthonra szerezz be valami bőrnyugtató, hidratáló, napozás utáni kencét. Ha valaki minden óvatosság ellenére leégett, a piros pecsenyére jól jön majd egy ilyen krém, pláne annak, akinek száraz a bőre. Jó szórakozást!