2005
2005 május - június
Egy sorstárs orvos tanácsai
13 éves koromtól vagyok diabéteszes. Nagyfokú inzulinérzékenységem és a
nehezen viselt stressz-helyzetek miatt vércukrom évekig nagyon labilis
volt a legnagyobb odafigyelés, a napi hatszori inzulininjekció, a
többszöri vércukormérés és a pontos diéta ellenére is.
Szerettünk volna kisbabát, de sajnos ilyen állapotban nem vállalhattam terhességet. Ezért 2001. márciusában a pumpakezelés mellett döntöttünk, amelynek eredményeként a szénhidrátháztartásom rendeződött, így végre szóba jöhetett a gyermekvállalás is. Terhességem zavartalanul és nagyon boldogan zajlott, vércukorszintem végig jó volt, semmilyen komplikáció nem lépett fel. 2001. június 27-én császármetszéssel, 3200 grammal születtet meg a kislányom, aki teljesen egészséges, és szépen fejlődik azóta is. A kisbaba ellátása mellett, majd az ismételt munkába álláskor – már kevesebb odafigyeléssel, nagyobb szabadsággal – vércukraim változatlanul tartósan jók, és több mint 20 éves diabétesz után sincsenek késői szövődményeim.
Cukorbetegségem meghatározta pályaválasztásomat is. Már az orvosi egyetem alatt eltökélt szándékom volt, hogy diabéteszes betegekkel szeretnék foglalkozni. A Budai Gyermekkórházban dolgozom már 10 éve gyermekorvosként és gyermek-diabetológusként. A pumpakezelés és viselés kapcsán felmerülő leggyakoribb kérdésekre most gyakorló orvosként és pumpaviselőként igyekszem válaszolni.
Okoz-e függőség érzést az állandó pumpaviselés?
– Nem, de csak akkor szabad erre a kezelési módra vállalkozni, ha nem ellenszenves a beteg számára a pumpakezelés. Az esetleges kezdeti ellenérzések, bizonytalanságok azonban 1-2 nap alatt megszűnnek, ahogy személyesen tapasztalja a beteg, hogy a pumpaviselés egyáltalán nem akadályozza őt a mindennapi életben.
Mennyi idő alatt lehet beállítani a vércukorszintet?
– A kezelés beindításakor általában szükség van néhány napos kórházi befekvésre, hogy beállítsuk a bázis inzulin pontos adagját, illetve, hogy megtanulja a diabéteszes a pumpa használatát. Utána – az orvos utasításai alapján – az otthoni életkörülményekhez igazodva lehet finoman módosítani az inzulinadagot, ami néhány napot-hetet vesz igénybe.
Le lehet-e venni időnként a pumpát?
– Igen, a pumpa lekapcsolható a bőr alá bevezetett tűről. Ha rövid időről van szó (pl. zuhanyozás), ez – a tűnek egy műanyag „kupakkal” való lezárásától eltekintve – teendőt nem igényel. Ha hoszszabb időre vesszük le a pumpát (pl. sportolás, úszás), akkor a vércukorszinttől, a tervezett mozgástól függően be lehet adni a kimaradó inzuli adagot. A pumpa levétele lehetőleg ne haladja meg az egy órás időtartamot.
Igaz-e, hogy pumpával teljesen szabadon étkezhetek?
– Majdnem teljesen szabadon, de számolni kell az ételek szénhidrát-tartalmát, és az elfogyasztandó szénhidrátnak megfelelő mennyiségű bólus inzulint be kell adni az étkezés során. A vércukorszintet gyorsan emelő ételek, italok (pl. édes kóla) fogyasztása pumpa mellett sem ajánlott, illetve túlsúly esetén ügyelni kell a napi összes energia- és szénhidrátbevitelre. Az étkezések időpontja és mennyisége viszont rugalmasan változtatható.
Kell-e vércukrot mérni pumpakezelés mellett?
– Igen. Eleinte nagyon fontos a jó bázisinzulin-beállításhoz, később pedig a kezelés kontrolljához. A pumpa (a vércukormérések alapján) előre beállított inzulint adagolja, viszont ez – igény szerint – akár átmenetileg, akár állandó jelleggel széles határok között módosítható. Jelenleg még nem áll rendelkezésünkre olyan készülék, amely méri a vércukrot és annak alapján önállóan adagolja az inzulint, de e téren intenzív kutatások folynak.
Milyen gyakran kell a tűt cserélni és szokott-e valamilyen probléma lenni vele (kicsúszás, fertőzés)?
– Két-négy naponta ajánlott a kanül cseréje, amelyet egy tű segítségével szúrunk be bőr alá, majd ezt kihúzzuk, és csak a műanyag „csövecske” marad bent, így viselése nem kényelmetlen. A kanül nem szokott kicsúszni, egy műanyag tapasz kitűnően rögzíti, és jól ellenáll az izzadtságnak és a víznek. Fertőzést sem szoktunk észlelni a kanül bevezetése kapcsán, de ennek elkerüléshez nagyon fontos a rendszeres csere és a szúrás helyének váltogatása, amely az inzulin optimális felszívódása miatt is nagyon fontos.
Hova lehet a tűt szúrni?
– Gyakorlatilag bárhová, ahová inzulint lehet adni. Leginkább a has bőre alatti területet részesítjük előnybe, de szükség esetén a fartájék, a felkar vagy a comb bőre alá is szúrható.
Alvás közben nem kényelmetlen a pumpa viselése?
– Nem. Mindenki megtalálja magának az optimális viselési módot, mert lehet pl. nyakba akasztani, derékra illeszteni vagy akár a pizsama zsebébe tenni.
| < Előző | Következő > |
|---|
Legfrissebb cikkek
Dr.Info - Cukorbeteg Élet 2011
Magazin menü
- Dr.Info egészségmagazin
- Impresszum
- 2011
- 2010
- 2008
- 2007
- 2006
- 2005
- 2004
- 2003
- 2002
- 2001
- 2000
- 1999
- 1998
- Hírhozzászólások
- Fórumok
- Blogok
| Hírhozzászólások |
|---|
|
| Friss fórumtémák |
|---|
|
| Friss blogok | |
|---|---|
|

