Gyógyítónk: Dr. Hidvégi Tibor

"Csapatmunka, középpontban a beteggel"

Miképp fordult érdeklődése a cukorbetegség felé?
– A Központi Honvédkórházból 1984-ben a Győri Honvédkórházba kerültem, s felkerestem a megyei kórház nagytekintélyű főbelgyógyászát, Láng főorvos urat, tanácsát kérve: szerinte melyik szakterület kevésbé művelt a belgyógyászaton belül. A diabetológiát javasolta, annál is inkább, mert a gyermekgyógyász kollégák Méhes professzor irányításával évek óta eredményesen munkálkodtak ezen a szakterületen.

Ahogy mélyebben tanulmányozni kezdtem a diabetológiát, egyre több és több szépséget találtam benne, hiszen az élet minden szakaszát, s az egész embert érinti, a szemészettől a pszichológián, bőrgyógyászaton át a kardiológiáig. A medicina sok részletében válik tájékozottá az, aki cukorbetegeket kezel. A „pályára irányításban” Vándorfi főorvos, évfolyamtársam és jó barátom is segített, aki megismertetett a Veszprémben már akkor elismert cukorbeteg-gondozásról. Vele kezdtük el a Dunántúli Diabétesz Hétvégeket szervezni néhány lelkes orvos, asszisztens, dietetikus és beteg segítségével.

Éles határ húzódik az 1-es és a 2-es típusú diabétesz között?
– Bizonyos, hogy két különböző betegségről van szó, bár a tünetek a nem szakember számára hasonlóak lehetnek. Jellemző a magasabb vércukorérték, és mindkét típusú betegség esetén inzulinkezelés válhat szükségessé. A lényeges különbség, hogy 1-es típus esetén az inzulin abszolút hiánya miatt a beteg életét csak az inzulinkezelés mentheti meg, de korrekt kezelés esetén a páciens életkilátásai megegyeznek a nem cukorbetegekével. A 2-es típusú diabéteszben az inzulintermelés a betegség kezdetén fokozott is lehet, a bajt a hasnyálmirigy inzulin elválasztásának kóros volta és az inzulin hatásának lényeges csökkenése ( inzulinrezisztencia) okozza. A mindennapi gyakorlatban előfordul „klasszifikációs” nehézség a betegség kezdeti szakában. Ifjú, súlytöbblettel rendelkező cukorbeteget szoros diéta, súlycsökkentés és tablettás kezelés javaslatával gyógyítunk, viszont középkorú, vékony betegnél hamar kiderülhet a tablettás kezelés sikertelensége, és inzulint kell adni.

Van olyan nézet, hogy a 2-es típusú diabétesz nem oka, csupán egyik tünete az úgynevezett metabolikus szindrómának. Mi erről a véleménye?
– Napjainkban a 2-es típusú diabétesz kórfejlődését a metabolikus szindróma alapján értelmezzük. Régóta ismert, hogy a hasra lokalizálódó centrális elhízás, a magas vérnyomás, a kóros vérzsírértékek és a szénhidrát-anyagcsere zavara együttesen alkotja a metabolikus szindrómát, amelynek az a klinikai jelentősége, hogy a szindróma „ halálos négyesét” hordozók szív- érrendszeri és agyi érbetegségre hajlamosak. A cukorbetegség tehát egy komplex anyagcserezavar, így kezelése sem szorítkozhat csupán a jó vércukorértékek biztosítására. Ugyanolyan komolyan kell vennünk és kezelnünk a vérnyomást, a vérzsír eltéréseit és természetesen az elhízást. A metabolikus szindróma népegészségügyi összefüggése, hogy rámutathat a később kialakuló diabéteszre, így az érintett személyek korai felismerése, gondozásba vétele a szív- és érrendszeri betegségek megelőzését segíti. A diabéteszt megelőző állapotok korai felismerése a diabetológia egyik legizgalmasabb területe napjainkban.

Miért tartja fontosnak a betegoktatást?
– A diabétesz kezelése betegoktatás nélkül számomra elképzelhetetlen. A betegség élethosszig tart, helyes kezelése a beteg együttműködése és tudása nélkül nem lehetséges. Már a kezdeteknél a diagnózis közlése komoly lelki megrázkódtatást okoz, sokat segíthet a tapasztalt gondozó munkacsoport empátiás magatartása. A team tagja természetesen az orvoson, oktató nővéren, dietetikuson kívül lehet a beteg családtagja, a jól képzett betegtárs is. Hangsúlyozni szeretném a diabéteszes egyéni felelősségét abban, hogy életét hosszú ideig panaszmentesen, szövődménymentesen, élje. A betegoktatás élethosszig tartó folyamat, türelmet, alázatot, odaadást követel mindenkitől, sikeres esetben a kezelés elválaszthatatlan része. Örömmel veszek részt az Európai Diabétesz Társaság által kiadott Oktató levelek fordításában, amelyek a Diabetologia Hungarica szaklapban jelennek meg rendszeresen. Közvetlen munkatársaim is nagyon sokat tettek és tesznek a betegoktatás érdekében, sok erőt ad mindennapi munkánkban betegeink szeretete és elismerése.

Van-e valami sajátossága a diabétesszel kapcsolatos tapasztalatoknak a földrajzi körzetben, amelyben dolgozik?
– Mások megítélése szerint eredményes kórházunkban a cukorbetegek gondozása. Ha ez így van, az bizonyára több tényező következménye. A legfontosabbnak munkatársaim szaktudását és elkötelezettségét tartom. Jó néhányukkal több mint két évtizede dolgozunk együtt. Igyekszünk a diabetológia minden ágát művelni: 1-es és 2-es típusú, gesztációs diabéteszes, inzulinpuma-kezelésre szoruló betegeket egyaránt képesek vagyunk komplex módon ellátni. Nagy tapasztalatú, belgyógyász-diabetológus képesítés mellett kardiológus, reumatológus, gastroenterológus, endokrinológus szakképesítéssel is bíró kollégáim munkája mellett a kórház vezetésétől minden támogatást megkapunk. Az eltelt tíz év alatt nyolc diabétesz-szakápolót képeztünk ki, dietetikus és szakápoló kollégáim tudásuk legjavát adva tevékenykednek ezen a nem könnyű szakterületen. Mindennapjainkhoz kapcsolódik a klinikai kutatás, számos gyógyszervizsgálatban veszünk részt, így betegeink számára biztosítani tudjuk a világon legújabban megjelenő kezelési módszereket is.

A közelmúltban vizsgáltuk a cukorbetegség és a metabolikus szindróma előfordulását cigány származású honfitársainkon, eredményeink egybecsengnek a nemzetközi adatokkal: ebben a tekintetben az átlagnál esendőbbek, így fokozottan veszélyeztetettnek kell e népcsoportot tekintenünk.

Mi a legfontosabb számomra? A csapatmunka, a team kiemelt tagja maga a diabéteszes személy, akitől nagyon sokat tanulhatunk, s akiért vagyunk. E nehéz szakterületen elengedhetetlenül fontos a jó családi háttér, mely életemben szerencsére megadatott.
Paracelsus, a híres középkori orvos mondása jó útmutató: „az orvos, maga a gyógyszer”!