Inzulinkezelés, ha már kevés a napi egy

Nézzük, mi húzódik meg ennek hátterében? Az alapvető ok, hogy a viszonylag elfogadható reggeli vércukorértékek a nap folyamán erősen megemelkednek, mivel szervezetük már a tabletták támogatása mellett sem képes az étkezésekhez szükséges többletinzulin elválasztására. Esetükben nyújthat jó megoldást az előkevert inzulinok napi kétszeri alkalmazása.

Előnyt jelent, hogy aki a napi egyszeri inzulinadás révén már bejutott az inzulinkezelés „előszobájába”, annak számára többnyire nem jelent gondot a napi kétszeri adagolás sem. Elsősorban idősebb, fix napi életritmusú betegekről van szó, akik probléma nélkül képesek időben, 12–13 óránkénti beadni maguknak az inzulininjekciót és a köztes időpontokban napi 4-5 alkalommal étkezni.

Hogyan történik mindez? A naponta egy alkalommal elégtelennek bizonyuló inzulinadag másfél-kétszeresét célszerű adni, hozzávetőlegesen reggel kétharmad, este egyharmad elosztásban, valamely előkevert inzulinból, legtöbbször a 30:70-es keverékből. Ez 30% gyorshatású és 70% elhúzódó hatású (NPH) inzulint tartalmaz.

A keveréket reggeli és vacsora előtt 30-30 perccel célszerű alkalmazni. Egyidejűleg az addig szedett szulfanilurea típusú, illetve inzulinelválasztást fokozó tablettás készítmények szedését le kell állítani, de a metformin tovább alkalmazható inzulin adása mellett is.
Az immár naponta kétszer inzulint adagoló diabéteszesnek a kezelőorvossal szorosan együttműködve kezdetben napi 1-2, később 1 alkalommal kell mérnie a vércukrát. A legcélszerűbb önellenőrzési mód az ún. „lépcsőzetes” megoldás, azaz egyik nap reggeli előtt, másik nap reggeli után, majd ebéd előtt, ebéd után, végül vacsora (inzulinadás) előtt, illetve vacsora után mérni. Ez megfelelően tükrözheti a vércukor alakulásának egész napos dinamikáját és fontos eligazítással szolgál mind a betegnek, mind kezelőorvosának arról, hogy milyen reggel és este beadott inzulinkeverék, milyen adagja fedezi optimálisan a szervezet igényét.

Akkor jók az inzulinadagok, ha a beadás előtti, illetve az étkezés előtt mért vércukor értékek zömmel 4–6 mmol/l között, az étkezéseket követő 60. percben pedig 6–9 mmol/l között mozognak. Ilyenkor a HbA1c szintje is általában 7% alatt stabilizálódik. A megfelelőtől eltérő mutatók esetén a kezelőorvos adhat tanácsot az inzulinadagok módosítására.

A napi kétszeri inzulinadagolás így rendkívül egyszerű, főként, ha a beteg pen készüléket és patronos inzulint használ. Ha nem követ el durva hibákat az étkezésben, nem mozog széles határok között a fizikai aktivitása és nem tér el jelentősen az optimális inzulinadagtól, úgy minimálisra csökkenthető mind a komolyabb vércukor-emelkedések, mind a hipoglikémiák veszélye. Tapasztalati tény, hogy a 2-es típusú diabéteszesek 60–70%-a biztonsággal beállítható a napi kétszeri inzulinadásra, amelynek előnyei rövid és hosszú távon egyaránt megmutatkoznak.