Gyógyítónk: Dr. Oroszlán Tamás

"Mindenki a saját egészségének kovácsa"

Mi irányította érdeklődését a diabétesz felé?
– Már kezdő orvosként – bár akkor még sejteni sem lehetett, mivé fejlődik a diabetológia és mennyi páciensnek lesz szüksége korszerű ellátásra – láttam, hogy a cukorbetegség milyen károkat tud okozni a szervezetben. Első betegeim egyike már vak, egyik végtagját elvesztett, idős nő volt, aki éppen a veseelégtelenség kínjait élte át, végül meghalt. Élénken emlékszem egy másik, alig 20 éves fiatal nőre, aki ugyancsak vakon, ketoacidosissal került kórházba hetente, máskor hipoglikémiás eszméletvesztéssel hozták be, éppen én voltam ügyeletben Úgy éreztem, segítenem kell. Elolvastam mindent – ez akkoriban nem sok volt – amihez a témában hozzáférhettem. Kollégámmal, aki tíz évvel idősebb volt, és ugyancsak érdeklődött a diabetológia iránt, diétás tanácsadást szerveztünk a bent fekvő betegeknek. Öröm volt látni a ritkuló hipoglikémiás eseteket és extrém vércukor-emelkedéseket. Ma már két asszisztens, szakképzett diabetológiai szakápoló, dietetikus segíti munkánkat, és ez évben, valamint jövőre két-két frissen végző diabetológiai szakápoló fogja erősíteni a csapatot.

A cukorbetegek klubéletét, nyári táborait és természetesen az oktatását miért tartja fontosnak?
– A diabéteszes ember betegsége egy életre szól. Sorsa 90 százalékban saját kezében van. Élete és jövője attól függ, hogyan képes saját magát menedzselni. Egy orvos nem veheti, nem tudja átvenni tőle mindazt, amit neki saját magáért tennie kell. A diabétesz felfedezésének pillanatában – ami 2-es típusban soha nem esik egybe a megjelenés idejével – sok minden eldől. Ha a páciens nem tudja, hogy mi vár rá, ha nem tartja be a szabályokat, becsapjuk. Nem lehet hitegetni, hogy meggyógyul. Fel kell készíteni mindenre, ami várhat rá. Már említettem, hogy évek óta szervezünk egyhetes bentlakásos tanfolyamokat. Amikor a szövődményekkel kapcsolatos előadást tartom, számos, az ország különféle pontjairól jött páciens döbben rá, hogy minderről – bár 8-10-15 éve diabéteszes – fogalma sem volt! Minden lehetséges eszközt meg kell ragadni és ki kell használni a betegoktatás érdekében, és az új, a legújabb ismereteket rendszeresen közölni kell. Ezt persze nem lehet „tanári” módon, kategorikus kinyilatkoztatásokra redukálni, hanem a pácienst partnernek kell tekinteni. Az ilyen típusú oktatásban hiszek és tudom, hogy a hatásfoka sokkal jobb, mint a régi típusúaknak.

A Nyugat-dunántúli Diabétesz Hétvége honnan indult, hol tart, mi a jelentősége?
– Még 1991-ben Veszprémben, ottani barátaink ötleteként került sor az első, akkor még valóban Nyugat-dunántúli Diabetes Hétvégére, két napon át, alig 30 fő részvételével. Elsődleges célja az akkor még gyerekcipőben járó „vidéki” diabéteszellátás dolgozóinak tapasztalatcseréje volt. A dunántúli szakellátás nagyrészt ebből fejlődött ki. A diabétesz iránt érdeklődő orvosok, maguk köré fogva néhány munkatársukat, egymást segítve, ösztönözve szervezték meg a betegellátást, amely később aztán hivatalosan is elismerést kapott. 2003-ig minden évben megrendeztük a Dunántúli Diabetes Hétvégét (DDH), azonban méretei már minden szempontból meghaladták a néhány éve még a „nagy” kongresszuson tapasztaltakat, ezért az a döntés született, hogy két kongresszus között, a páratlan években szervezünk DDH-t. Az utolsót éppen a mi munkacsoportunk rendezte, nagy sikerrel.

Mi a 2-es típusú cukorbeteg-olvasóink életviteléhez adott alapvető tanács?
– A legfontosabb, hogy bízzon az orvosában, de elsősorban saját magában. Akarjon minél többet tudni állapotáról, leleteiről és a lehetséges jövőről. Ha kevesli az információkat, kérjen tanácsot, keressen kapcsolatokat más sorstársakkal. Mindehhez joga van! Csak egy élete van, nem ronthatja el. Csak akkor van esélye ugyanolyan életre, mint nem diabéteszes embertársainak, ha mindent megtesz érte, hogy így legyen. Ezt senki nem teszi meg helyette!

Dr. Oroszlán Tamás 1977-ben végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Azóta Zalaegerszegen dolgozik, végigjárta az orvosi pálya összes lépcsőfokát. Tíz évig a Megyei Kórház III. Belgyógyászati osztályán, 1987 óta a II. Belgyógyászati osztályon tevékenykedik, jelenleg főorvosi beosztásban.
1989-ben szervezték meg főnökével és kollégáival együtt az azóta nagy forgalmú szakambulanciaként működő diabetológiai szakrendelést. Jelenleg mintegy háromezer rendszeresen ellenőrzött páciensük van.
Ugyancsak 1989-ben hozták létre a Zalaegerszegi Diabetes Egyesületet, az elsők között az országban. Számos előadást tartott különféle orvosi- és szakdolgozói fórumokon. Két Dunántúli Diabetes Hétvégét és egy kongresszust szervezett meg. Hat éve vesz részt a MACOSZ által szervezett bentlakásos páciensoktatásban. Jelenlegi tervei között a legfontosabb, hogy a közeli jövőben regionális pumpacentrummá válhassanak.