Diabétesz ahogy a betegek látják

A kérdőíves módszerrel felmért diabéteszesek között nem volt lényeges eltérés a tünetek számát tekintve, viszont a 2-es típusúak több depressziós jelenségről számoltak be, ami befolyásolja a betegek önszabályozását és a vércukorkontroll minőségét is. Úgy találták, hogy a magasabb HbA1c érték fokozott „önbüntetésre” való hajlammal, illetve alacsonyabb empátiás készséggel jár együtt.

Az 1-es típusúak esetében ilyen összefüggést nem sikerült feltárni, viszont náluk az önszabályozási képességek az életkor előrehaladtával párhuzamosan csökkenő és gyengülő tendenciát mutatnak.

A két betegcsoporthoz tartozók egyaránt tisztában vannak állapotuk krónikus jellegével. Először úgy tűnt, hogy az 1-es típusúak hajlamosabbnak érzik magukat állapotuk jelentős mértékű befolyásolására. A részletes elemzésből azonban kiderült, hogy a kontrollérzést elsősorban az életkor határozza meg, s nem a diabétesz típusa. A fiatal felnőtt korosztály tartja leginkább ellenőrizhetőnek, befolyásolhatónak helyzetét, legkevésbé pedig a gyerekek és az idősek. Az állapot megértése és átlátása viszont leginkább a diabétesz fennállásának időtartamától függ. Minél hosszabb ideje cukorbeteg valaki, annál inkább tisztában van az ezzel együtt járó jellemzőkkel és jelenségekkel.

A betegséget kiváltó tényezők kapcsán a 2-es típusúak inkább táplálkozási szokásaikhoz, életvitelükhöz, személyiségük jellemzőihez, családi problémáikhoz, a túl sok munkához és az öregedés folyamatához kötik diabéteszük eredetét. Az 1-es típusúak ellenben úgy vélekednek, hogy ennek kialakulásában esetleg valamiféle baktérium vagy vírus is közrejátszhatott.

Krónikus betegeknél az érintett személy hangulatát, élettel kapcsolatos elégedettségét, életminőségét, az egészségügyi problémákkal való megküzdés esélyét jelentősen meghatározza, hogy valaki miként vélekedik állapotáról, annak befolyásolhatóságáról. Ezek a tényezők ugyanakkor nem stabil képződmények, a betegség lefolyása során folyamatosan alakul(hat)nak, és a kívánatos, „terelt irányba” változhatnak.

Remélhetőleg az idézett kutatás megállapításai is hozzájárulnak a betegek öngondoskodásának fejlesztéséhez, a körültekintőbb ellátás megtervezéséhez, hiszen az érintettek pszichés állapotának jellemzői még nem kellően feltárt, ugyanakkor nagyon fontos befolyásoló tényezők.