Kevesebb energia, hosszabb élet

Mivel az életkörülmények és az élettani folyamatok az ember esetében alapvetően eltérőek, arra a következtetésre jutottak, hogy a megállapítások "egy az egyben" semmiképpen sem alkalmazhatók. Az e téren végzett vizsgálatok kivitelezhetősége erősen problematikus, ugyanakkor az emberek számos csoportjánál érdekes megfigyelésekre kínálkozik lehetőség. Például Okinawán sokkal több a száz év feletti matuzsálem, mint Japán egész területén. Az itteni iskolás gyerekek 62 százalékkal kevesebb energiát vesznek magukhoz, és a felnőttek is 20 százalékkal kevesebbet esznek, mint az ország más részén élők. Ugyanakkor a fehérje- és zsírfogyasztásuk azonos mértékű. Az okinawaiak között a rosszindulatú daganatok és a szív-, érbetegségek előfordulási gyakorisága 30-40 százalékkal alacsonyabb a szigetország más területein lakóknál. Afrika és Ázsia több országában az emberek százmilliói éheznek, alultápláltak, erősen fehérje- és vitaminhiányosan étkeznek, tehát adataik a vizsgálat szempontjából nem értékelhetők.

A fejlett országok lakosainak táplálkozását és ennek közvetlen következményeit elemezve egyrészt megállapítható, hogy körükben az élettartam az elmúlt 160 év alatt folyamatosan nőtt (a lakosság elöregedése komoly társadalmi-gazdasági problémákat vetít elénk), másrészt megfigyelhető, hogy az energiadús táplálkozás következtében a civilizált államokban rohamosan növekszik az elhízottak aránya. Az USA-ban 1960 óta 10-ről 30 százalékra emelkedett a túlsúlyosak hányada. Még rosszabb a helyzet az Egyesült Államokban élő etnikai kisebbségeknél, pl. a spanyol-amerikai gyerekek között 40 év alatt 10-ről 25 százalékra ugrott a kövérek aránya. Más fejlett országokban is hasonló tendenciák figyelhetők meg, de kisebb mértékben és ütemben, hiszen a lakosságnak Japánban 3, Svájcban 7, Olaszországban 9, Franciaországban 10, Spanyolországban 13 százaléka túlsúlyos.

Mindebből a chicagói Jay Olshansky azt a következtetést vonta le, hogy a következő 50 évben a fejlett országokban csökken a várható élettartam. Ennek oka nem csupán az elhízás rohamos terjedésében keresendő - bár a kövérség önmagában is megrövidíti az életet, a hozzá társuló betegségek (diabétesz, hipertónia, vérelzsírosodás stb.) pedig még inkább -, hanem ezzel párhuzamosan növekszik majd az antibiotikum-rezisztens mikróbák (SARS, HIV) okozta fertőzésekben elhunytak száma is.

Mindent egybevetve: technikai civilizáció ide, modernizáció oda, a globalizáció kényszerpályáján mozgó világunkban élő emberiség kilátásai az egészség és az élettartam terén nem tűnnek túlzottan rózsásnak.