Gyógyítónk: Dr. Héczey András

Amiről a 2-es típusú cukorbetegnek tudnia kell

Kezdeti tünetek

Ma már ritkán találkozunk olyan klasszikus tünetekkel, mint a hirtelen fogyás, a szájszárazság, a szomjúságérzet, a gyakori és nagymennyiségű vizelés, az acetonszagú lehelet, netán a magas vércukorszinttel járó kóma. Ilyen következményekkel csak a már régóta fennálló, de még nem felismert diabétesz hirtelen súlyosbodása szokott járni, ha valamilyen egyéb akut, pl. fertőző betegség is fellép. Sokkal gyakoribb tünet a reggel enyhén emelkedett vércukor és a betegek a fogyás helyett inkább híznak, megjelenik a zsíranyagcsere zavara, elsősorban a trigliceridszint növekszik. A bőrviszketéssel járó panaszok és a gombás bőrfertőzések szintén a kezdődő diabéteszre hívhatják fel a figyelmet. Jellemző még a hirtelen fellépő kínzó éhségérzet, a remegés, a gyengeség érzés és a verejtékezés. Ha ilyenkor megmérjük a vércukorszintet, alacsony értéket kapunk. Ez is lehet a diabétesz kezdetére utaló jel, ami elsősorban a változás korában lévő, túlsúlyos nőknél szokott előfordulni. A jelenséget spontán hipoglikémiás rohamnak nevezzük. Ha az egyenesági rokonok - főleg a nők - között 2-es típusú diabéteszesek vannak, vagy voltak, valószínű, hogy az ismertetett panaszokkal jelentkező páciens is az lesz. A középkorú férfiaknál jelentkező merevedési zavar hátterében szintén meghúzódhat fel nem ismert cukorbetegség.

Diagnózis

Az egyszeri, emelkedett éhgyomri vércukorérték önmagában nem valószínűsíti a cukorbetegséget. A biztos diagnózishoz terheléses vércukorvizsgálatot kell végezni. Ez három vérvételből áll. Ilyenkor az éhgyomri érték meghatározása után 75 gramm szőlőcukrot fogyaszt a beteg, majd 1 és 2 órával később ismételten meghatározzuk vércukorszintjét. Ha az éhgyomri érték meghaladja a 6 mmol/l-t, a 2 órás pedig a 11,1 mmol/l-es szintet, nyilvánvalóan diabéteszről van szó. Amennyiben a 2 órás érték 7,8 és 11,1 mmol/l között van, csökkent glukóztoleranciáról beszélünk, ami a diabétesz "előstádiuma". A HbA1c vizsgálat nem alkalmas a szűrésre, viszont a már kezelt cukorbetegek anyagcsere-állapotának globális megítéléséhez elengedhetetlenül szükséges.

További vizsgálatok

A tapasztalatok és a statisztikák szerint a cukoranyagcsere zavara a páciensek többségénél a felfedezés időpontjában már legalább öt-nyolc éve fennáll. Azt külön vizsgálatokkal kell megállapítani, hogy a lappangási idő alatt a diabétesz milyen károsodásokat, szövődményeket okozott a szervezetben.

Szemszövődmények

Az egyik legrettegettebb, de szerencsére nem túl gyakori szövődmény a diabéteszes retinopátia, amely a látóideghártya ereinek falában végbement károsodások következtében alakul ki, és kezelés nélkül teljes vaksághoz vezethet. A folyamat bármikor elkezdődhet, ezért szükséges a beteg legalább évenkénti szemészeti ellenőrzése A baj már egészen korai stádiumban felfedezhető és jól kezelhető. Sokkal gyakoribb veszély a szürkehályog kialakulása, ami lehet önálló folyamat, de társulhat a cukorbetegséghez is. A szem állapotát a diabétesz tovább rontja. Ma már a korai stádiumban, szinte a járóbeteg ellátás keretében elvégezhető az elszürkült lencse eltávolítása és pótlása műlencsével. Tehát nem érdemes "érlelni" a szürke hályogot, mivel másodlagosan zöld hályog (glaukóma) társulhat hozzá.

Veseszövődmények

A diabéteszes nefropátia jellemzője, hogy a vese kisereinek fala átjárhatóvá válik a szérumfehérjék, elsősorban az albumin számára.
Ez folyamatos fehérjevesztést okoz, és - kezelés nélkül - a vesék maradandó károsodásához, a kialakuló veseelégtelenség pedig gyakran a beteg korai halálához vezet. Kezdeti stádiumban e folyamat megállítható, sőt visszafordítható, tehát nagyon fontos a vizelet albumin tartalmának ( mikroalbuminuria) 6-12 havonkénti ellenőrzése. A vizsgálat együtt végezhető a vizeletcukor-ürítés mérésével. A 24 órás vizeletgyűjtést célszerű vasárnapra tervezni, nappali és éjszakai frakciókra osztva. Az összesen ürített vizeletmennyiségek lemérése után elegendő 10-10 ml-t a laboratóriumba küldeni.

Diabéteszes angiopátia

A cukorbetegség következtében a kis-, a közepes-, és a nagyerek egyaránt károsodhatnak. Minél ingadozóbb a vércukorszint és minél súlyosabb a társuló zsíranyagcsere- zavar, annál nagyobb az esélye az érkárosodásnak. Ezek és a később említendő idegrendszeri károsodások egyaránt felelősek a gyakori végtag- és koszorúér-keringési zavarokért. Különösen komolyan kell venni a zsíranyagcsere problémák kezelését a 2-es típusú cukorbetegeknél, figyelembe véve, hogy amíg a szénhidrát-anyagcsere állapota nem kielégítő, addig a zsírok, és különösen a trigliceridek szintje sem lesz normális.

A közepes és nagy verőerek szűkületei érsebészeti beavatkozásokkal ma már többé-kevésbé megoldhatók, de a kiserek elváltozásai továbbra is csak gyógyszeres kezeléssel, és átmeneti jelleggel befolyásolhatóak. Ezért nagyon fontos az utóbbiak kialakulásának megelőzése. A kiserek elzáródása és az idegrendszeri károsodás együttesen okozza a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő középkorú férfiak gyakori merevedési zavarát.

Diabéteszes neuropátia

E fogalom az idegrendszeri károsodások összefoglaló elnevezése, amelyek a szervezet egészét, de elsősorban az érző idegeket érintik. A neuropátia következtében sérülhet a szív működését szabályzó vegetatív idegrendszer is. Mivel a diabéteszes a fájdalmat kevésbé érzi, a kisebb sérüléseket gyakran észre sem veszi. Előfordul, hogy csak a teljesítőképesség csökkenése miatt elvégzett EKG-vizsgálat során derül ki egy már lezajlott szívinfarktus. Jellemző tünet a nehezen csillapítható, szaporább szívműködés, amely a vegetatív idegrendszer károsodása miatt lép fel. Ennek gyógyszeres kezelése szintén fontos.
A lábujjakon kialakuló elhalásokért részben a keringési, részben a beidegzési zavarok felelősek. Ehhez társulhat a láb harántboltozatának süllyedése, amely a szinte gyógyíthatatlan talpi fekélyek kialakulásához vezethet. Sokat segít az idejében rendelt ortopéd cipő viselése. Az érző idegek állapotának vizsgálata viszonylag egyszerű, ennek elvégzése félévente ajánlott.

Kezelés

Bár jó lenne, a betegek számának állandó emelkedése miatt nem megoldható, hogy minden diabéteszest a szakgondozó intézet ellenőrizzen és kezeljen. Az előzőekben vázolt szövődmények megelőzése, időbeni észlelése, ellenőrzése, gyógykezelése komplex és sokszakmás együttműködést követel. Jelenleg a "karmester" szerepét a 2-es típusú diabéteszesek esetében a háziorvosnak kell magára vállalnia.

A könnyebb esetekben az első és legfontosabb lépés az életmód teljes megváltoztatása, a testsúly normalizálása, a fokozott fizikai mozgás és a szükséges diéta. Ha néhány hónap alatt ezekkel nem érünk célt, következik a szájon át szedett gyógyszerek egyedi, vagy kombinált alkalmazása. Ha ez a terápia sem bizonyul elégségesnek, haladéktalanul át kell térni az inzulinkezelés valamelyik formájára, esetleg a szájon át adott gyógyszerek alkalmazásával együtt. A beállítás alatt mind az éhgyomri, mind az étkezés utáni vércukorértékek együttes meghatározása szükséges a megfelelő diéta és gyógyszeres kombináció ellenőrzéséhez. A későbbiekben a kontroll céljára az evés utáni másfél órás értékek jobban megfelelnek. Fiatal beteg esetében törekedni kell arra, hogy ez az érték 6-7 mmol/l körül legyen. Idősebb betegnél a 8 mmol/l alatti szinttel már elégedettek lehetünk, gyűjtött vizeletből meghatározott negatív cukor- aceton és fehérjeürítés mellett. A globális szénhidrát-anyagcsere 2 hónapra visszamenő állapotának felmérésére a HbA1c-vizsgálat kiválóan alkalmas. Amennyiben ez az érték 6-7 között mozog, mind a beteg, mind kezelőorvosa elégedett lehet.

Ma már sokféle olcsó, megbízható, egyszerűen kezelhető vércukor-meghatározó készülék és tesztcsík kapható. Bár az egészségbiztosító ezek megvásárlását a nem inzulinnal kezelt cukorbetegek esetében nem támogatja, mégis kívánatos lenne, hogy minden diabéteszes rendelkezzen ilyen eszközzel. Rendszeres méréssel folyamatosan ellenőrizhetők a vércukorszintek, korrigálható a diéta és a kezelés. A betegnapló vezetésével mindig átfogó képet kaphat a páciens és az orvos a szénhidrát-anyagcseréről. Így a kezelés sokkal hatékonyabbá válik, amelynek eredményeként a szövődmények száma lényegesen csökkenthető. E mellett természetesen gondoskodni kell a vérnyomás normális szinten tartásáról, a célérték a 2-es típusú cukorbetegek estében 130/80 Hgmm. Hasonlóan fontos a zsíranyagcsere zavarának gyógyszeres korrekciója.

Sokat segítene, ha a páciensek a jelenleginél szélesebb körben tanulmányoznák (és szívlelnék meg) a betegoktató kiadványokban és folyóiratokban olvasható tanácsokat. Annál is inkább, mert a kövér, dohányzó, magasvérnyomásos, zsíranyagcsere-zavarban szenvedő diabéteszesnek tíz-tizenötször nagyobb esélye van az átlagosnál arra, hogy valamilyen szív- és érrendszeri betegség okozza idő előtti halálát. Tehát mindenképpen törekedni kell a kockázatok csökkentésére, ami a mind hatékonyabb terápiával és korszerű gyógyszerekkel együtt lényegesen megnöveli a cukorbetegek életesélyeit, javítja életminőségüket. De csak akkor, ha a páciens - együttműködve orvosával - mindent megtesz önmagáért.

Dr. Héczey András 1976-ban "summa cum laude" minősítéssel szerzett diplomát a SOTE Általános Orvosi Karán. Először általános sebészeti osztályokon, majd mellkassebészeti területen tevékenykedett 1993-ig.
Szakvizsgái: sebészet (1981), mellkassebészet (1988) és háziorvostan (1996). Már több, mint 10 esztendeje háziorvos a főváros VIII. kerületében. Nagyobbik fia szintén a gyógyító hivatást választotta a kisebbik még gimnazista.