Gyógyító hazugság

A korszerű orvosi gyakorlatban a placébót, ami valójában hatóanyag nélküli készítmény, elsősorban a bevezetésre váró gyógyszerek vizsgálata során alkalmazzák. Ilyenkor a kísérleti csoportba tartozó betegek egyik része az új gyógyszert kapja, másik része viszont a hatóanyag nélküli pirulákat. Természetesen „vakpróbáról” van szó, amikor még az orvosok sem tudják, hogy az egyes kísérleti személyek melyik csoportba tartoznak. Az új szer csak akkor tekinthető hatásosnak és alkalmazhatónak, ha a gyógyulási arány markánsan a hatóanyagot tartalmazó készítményt szedők javára dől el.

A tapasztalatok szerint minden harmadik embernek elég csak azt hinnie, hogy gyógyszert vett be, s máris érzi a hatást. A placébóérzékenyek szervezete tehát a hatóanyag nélküli készítményekre is úgy reagál, mintha igazi gyógyszert kaptak volna. Az is gyakran előfordul, hogy az „álgyógyszer” alkalmazását követően még az igazi készítmény mellékhatásait is produkálják. A kutatók évtizedek óta vizsgálják a placébóhatást, de mindeddig nem találtak teljes körű magyarázatot a jelenségre. Annyi bizonyos, a betegnek tisztában kell lennie azzal, hogy a beszedett gyógyszernek hogyan kell, illetve kellene hatnia rá. A többit elintézi a psziché, mert működésbe lép az elvárás, a kezelésbe és a gyógyulásba vetett hit. Ezért a placébó elsősorban olyan betegségek esetén hat, amelyek az idegrendszerrel is összefüggenek.

Egy olvasónk kórházi élményét idézzük. Agyhártyagyulladás után lábadozó betegtársa súlyos fejfájásról panaszkodott, amelyet semmiféle szokásos gyógyszer nem volt képes csillapítani. Végül a főorvos közölte vele, hogy Svájcból kaptak egy új injekciós készítményt, ami minden eddiginél hatásosabb. Maga a főorvos adta be, és – tekintettel a rendkívül erős hatóanyagra – a betegnek egy fél órát mozdulatlanul kellett feküdnie. Nos, ez a szer végre hatott. Az idős férfinek mintha elvágták volna a fájdalmait. A következő napon azonban újra erőt vett rajta a rettenetes fejgörcs, így újabb injekcióra volt szükség. A vizitnél olvasónk meglepődve hallotta, hogy az orvos halkan odaszól a nővérnek: „készítse elő Ede bácsinak az aqua destillátát”, azaz a desztillált vizet. Ez ismét hatott, s két napon belül végleg megszűntek a beteg panaszai.

A fájdalomcsillapítók mellett a depresszió, a pánikbetegség, a légzőszervi problémák, és a gyomorbántalmak esetén is hasznosnak bizonyulhatnak a gyógyszert helyettesítő placébók. Egy amerikai egyetemen végzett kísérlet szerint, ha a beteg hisz benne, hogy a kezelés segíteni fog rajta, akkor az álgyógyszerektől az esetek több mint felében javulni kezd az állapota. Megfigyelték, hogy azok a betegek, akik általában jó véleménnyel vannak a gyógyszerekről és az orvosokról, hajlamosabbak kedvezően reagálni a placébóra, mint az ilyen szempontból negatív beállítottságúak.

A súlyos állapotú, netán gyógyíthatatlan betegségben szenvedőknél természetesen nem lehet és nem is szabad a placébó kedvező hatására számítani. Tehát a sarlatánkodás, rosszabb esetben az igazi gyógyszerek és gyógyászati eljárások elutasítása ellen minden lehetséges eszközzel fel kell lépni. Nem csak szakemberként, hanem családtagként és betegként is!

Ne feledjük, a placébóhatás titka a várakozási szindrómában rejlik. A beteg korábbi élményei alapján megtapasztalta, hogy a tabletták, az injekciók eredményeként állapota javult. A feltételes reflexhez hasonlóan tehát olyan intenzív a kezelés iránti várakozás, hogy a szervezet esetenként akkor is „elhiszi” a kedvező hatást, ha az orvosság nem tartalmaz valódi hatóanyagot.