Rövid beszámoló: az Európai Diabetes Társaság kongresszusáról

A napirendre került témák egy része még vitatott „szakmai belügy”, így a cukorbetegek érdeklődésére elsősorban a gyógykezelés, az önellenőrzés és a megelőzés aktuális kérdései tarthatnak számot.

Új gyógyszer megjelenéséről ugyan nem számolhatunk be, de nagy érdeklődés kísérte az újabb inzulinkészítmények nagy számú betegre kiterjedő alkalmazásának eredményeiről szóló tájékoztatásokat. Számunkra újdonságot jelentett, hogy a hazánkban is egyre kedveltebb glargin inzulint a 2-es típusú diabéteszeseknél is használják. A beszámolók szerint a glargin inzulin napi egyszeri, meglehetősen nagy (átlagosan 60-80 E-es) adagjaival alacsonyabb vércukorszinteket, jobb HbA1c-értékeket sikerült elérni, mint az inzulinkeverékek napi kétszeri beadásával. A testsúly nem, vagy alig emelkedett, s a lefekvés előtt adott NPH inzulinnal szemben sokkal kevesebb volt a hipoglikémia. Amennyiben reggel adagolták a glargint, úgy főként a déli órákban, amennyiben viszont lefekvés előtt, az éjjeli időszakban észleltek túl alacsony vércukrokat.
Megismerkedhettünk egy másik hosszú hatású inzulin, a detemir széles körű regisztrációs vizsgálatának eredményeivel is. Bár ezt a készítményt naponta kétszer, reggel és lefekvés előtt kell alkalmazni, használata a bázis inzulinszinteket sokkal stabilabbá teszi. Az újdonság hazai bevezetése várható, de ennek időpontját még nem ismerjük.

Az extra gyorshatású inzulin- analógok sorát gyarapítja a közeljövőben itthon is megjelenő glulisin inzulin. Ennek hatása a vizsgálatok szerint ugyanolyan gyorsan lép fel, mint a liszpro vagy az aszpart inzuliné, de kb. 1 órával hosszabb a hatástartama.
A tablettás vércukorcsökkentő készítmények kínálata egyelőre ugyan nem bővült, de megismerkedhettünk a jövőben emberi terápiában is alkalmazható, az eddigieknél hatásosabb inzulinérzékenyítő készítménnyel. Rövidesen hazánkban is megjelenik a rosiglitazon- metformin kombinált gyógyszer, amelytől a vércukorcsökkentő tabletták hatékonyságának növekedése várható.

Világszerte egyre nagyobb jelentőséggel bír a diabéteszesek lábproblémáinak hatékony kezelése. Amikor indiai kollégánk arról tájékoztatott, hogy egy összetekert és ragasztószerrel merevvé tett habszivacs talpra illesztésével milyen olcsón és gyorsan tudják gyógyítani az egyre gyakoribb neuropátiás fekélyt, rádöbbentünk, hogy a nemzetközi összehasonlításban is nagyon kedvező hazai lehetőségeket (diabéteszes védőcipő, neuropátiás gyógycipő) a cukorbetegek és gondozóik mennyire kihasználatlanul hagyják. (Évente kb. 6000 pár cipőt íratnak fel, pedig legalább 30-40.000 súlyosan neuropátiás lábú beteg van). Nyugat-Európa legtöbb országában szinte teljes körű ellátást nyújtó lábgondozó hálózat épült ki, viszont a cipőellátás kevésbé megoldott, mint itthon!

Az egyik szekcióülés „szenzációs újdonságát” hallva libabőrös lettem: Hollandiában ugyanis kezdeményezték, hogy a 2-es típusú cukorbetegek teljes körű ellátását, beleértve a vizsgálatokat, a labor- vizsgálatok elrendelését, a vércukor-, a vérzsír- és a vérnyomás-csökkentő kezelések meghatározását és kivitelezését, a receptek felírását szakképzett nővérek végezzék. Hasonló törekvésekről számoltak be Kanadából is. Az alapvető ok a rendkívüli orvoshiány. Talán kissé konzervatívnak tűnik a hazai szakemberek véleménye, de az ilyen „újítást” túlzásnak, és csak részben követendő példának tartjuk. E tendencia ismeretében azonban még inkább és teljes eréllyel visszautasítjuk, hogy a magyar egészségügyi kormányzat döntése szerint a jövő évtől megszűnik a diabéteszes szaknővér-képzés. Még időben végig kellene gondolni a súlyos következményeket, s a betegek érdekében megoldást találni a problémára.

Összefoglalásul hangsúlyozzuk, hogy a müncheni kongresszus ismét igazolta: a szakemberek világszerte mind eredményesebben veszik fel a harcot a mára globálissá vált diabétesz-problémakomplexum ellen, amihez azonban nélkülözhetetlen az állami és társadalmi segítség.