Írta: Cukorbeteg Élet 2008. január 12. szombat, 10:29
Bécs, augusztus. Rekkenő hőség. A tanácskozás szünetében sétálunk egy
kicsit a belvárosban. Alig tíz perc múlva egyik társunk elfehéredik, az
ájulással küszködik, de igyekszik tartani magát. Sajnos, a kemoterápia
nagyon megviseli az ember szervezetét. Ketten a hóna alá nyúlunk, s
kerülve a feltűnést elbotorkálunk a legközelebbi kávéház árnyas
teraszáig. Épp csak leülünk, a fiatal pincér azonnal megjelenik egy
pohár friss vízzel és szalvétába csomagolt jégkockákkal. A köszönésen
kívül egy szót sem szól. Öt perc múlva rendbe jön minden, barátunk
arcába visszatér a vér, megrendeljük a söröket és kellemesen
elbeszélgetünk, mintha mi sem történt volna.
Cimkék:
Hozzászólás
