Inzulinterápia: az extra labilis diabétesz kezelése

A rendkívül labilis (angol kifejezéssel: „brittle”) diabéteszesek aránya korábban lényegesen magasabb volt, de ezt számos tényezőnek köszönhetően sikerült visszaszorítani. Ebben sokat segítettek az új inzulinok, a beteg igényeihez jobban alkalmazkodó inzulinadagolási módok, azaz az „intenzív inzulinterápia”, és a vércukor-önellenőrzés korábbiaknál jobb lehetőségei, illetve elterjedése.

A korszerű lehetőségekkel élve három nagyon labilis anyagcseréjű beteg közül kettőnél sikerül a nagy vércukor-ingadozásokat kiküszöbölni, vagy legalábbis jelentősen mérsékelni, és ezáltal mind az életminőséget, mind az életkilátásokat komoly mértékben javítani. Az utóbbi időben két újabb lehetőség is nyílt az ilyen problémák megoldására, mégpedig az inzulinpumpa-kezelés bevezetése, és a glargin inzulin megjelenése. Az előbbit évek óta több mint 300, az utóbbit jelenleg 500-700 beteg alkalmazza.

Mind a hazai (és saját) tapasztalatok, mind a nemzetközi szakirodalom tükrében leszögezhetjük, hogy az 1-es típusú cukorbetegek anyagcsere-labilitásának csökkentését leginkább a pumpakezeléstől várhatjuk. Ez az eszköz a nap minden órájában lehetővé teszi a közel élettani inzulinszintek biztosítását, ami többek között azt jelenti, hogy az éjszaka közepén kevesebb, este és reggel több inzulin áll a szervezet rendelkezésére a valós igénynél. (Ezzel szemben a lefekvés előtt bázisinzulinként alkalmazott NPH pontosan az éjszaka közepén eredményezi a legmagasabb inzulinszinteket, ami a hipoglikémia fokozott veszélyével jár).

A glargin inzulin legnagyobb előnye, hogy nincs csúcshatása és – egyetlen injekcióval – 24 órán át közel egyenletes alapinzulinszintet biztosít. A megfigyelések szerint ez a készítmény a legjobbnak bizonyul mind a reggeli vércukor-emelkedés, mind az éjjeli hipoglikémia kivédésében, bár e téren nyilvánvalóan elmarad a pumpakezelés eredményeitől. Ugyanakkor a glargin inzulin komoly előnye, hogy még ártámogatás nélkül is – ami reményeink szerint csak átmeneti állapot – egyrészt sokkal olcsóbb a pumpánál, másrészt az alkalmazása kényelmesebb.

Le kell szögeznünk, hogy – figyelembe véve a pumpa használat említett korlátait – a glargin alkalmazásával nem küszöbölhető ki mindenkinél az anyagcsere labilitás. Ennek számos oka van, amelyek között jelentős helyen szerepel a cukorbeteg pszichés labilitása, életvitelének problémái és a környezeti stressz. Sokszor kiszámíthatatlan az inzulinhatás, hiszen azonos kiindulási vércukor, változatlan inzulinadag és ugyanolyan étkezés mellett egyszer fölugrik, másszor lezuhan a vércukorszint, az étkezések közötti és az éjjeli értékek alakulásáról nem is szólva. Az ilyen esetekben végtelenül precíz elemzésekre van szükség, amelyekben mind a cukorbetegnek, mind az őt gondozóknak szerepet kell vállalni. Néha napi 1-2 E inzulin adagváltoztatás segíthet a probléma enyhítésében, legtöbbször napi minimum 5 vércukormérés szükséges. Ezek közül legalább egy vagy étkezés után 60-90 perccel, vagy 3 óra múlva végzendő, hogy az ingadozások tendenciája meghatározható legyen.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy – sajnos – ma még nem áll rendelkezésre mindenki számára teljes mértékben üdvözítő megoldás az anyagcsere stabilizálásához. Így változatlanul érvényben marad a régi jól bevált recept, tehát a lehető legszorosabb együttműködés az állapotának alakulását folyamatosan figyelő, ellenőrző beteg és a tapasztalt szakemberek között, ami a megoldhatatlannak tűnő problémák jelentős enyhítésében is segíthet.