Nézőpont

A történelmi és politikai összefüggéseknél sokkal fontosabb az átlagember számára, hogy az új helyzetben sikerül-e megőriznie munkahelyét, miként alakulnak az árak és a bérek, mi lesz a nyugdíjak reálértékével? Olvasóinkat különösen érzékenyen érinti az egészségügyi ellátás és a számukra életfontosságú gyógyszerek „hozzáférhetőségének” jövője. Az jó, hogy május 1-jét követően már személyi igazolványunkkal is átmehetünk a nyugati határon, ám mennyivel lényegesebb, hogy itthon viszonylag nyugodt körülmények között, biztonságban élhessünk.

Lapzártánk idején javában dúl a „gyógyszerháború”, amelynek kimenetelét nehéz lenne megjósolni. Bizakodunk, hogy sikerül a gyógyszergyártók és a szaktárca közötti elmérgesedett vitát, a 85 százalékon befagyasztott árak kétélű hatását 180 nap alatt úgy kezelni, hogy a takarékoskodás árát végül ne a betegek fizessék meg. Nem megengedhető, hogy ezt a rendkívül bonyolult problémát kizárólag költségvetési kérdésnek tekintsék. Akár fenntartás nélkül örülhetnénk, hogy a patikákban 15 százalékkal kevesebbet kell fizetnünk. De meddig? És mi lesz, ha eltűnnek a forgalomból életfontosságú gyógyszerek, akár az inzulin, ha a jövőben még nehezebben fogadja majd be a biztosító azokat a korszerű készítményeket, amelyeket nem lehet helyettesíteni a kétségtelenül olcsóbb, de általában gyengébb hatású változatokkal.

A Magyar Diabetes Társaság és a MACOSZ az első aggodalmat keltő hírekre levélben fordult az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz. A 130 ezer inzulint használó cukorbeteg érdekében hangsúlyozták, hogy mivel az átlagár az európai uniós országok közül hazánkban a legalacsonyabb, előfordulhat, hogy a magyar piacot inzulinnal ellátó két vilá gcég, a Novo Nordisk és a Lilly számára a forgalmazás az árcsökkentés után veszteségessé válik. Bármelyikük esetleges „kivonulása” pedig beláthatatlan következményekkel járna.  Az MDT vezetőségét képviselő Madácsy László professzor és Kincses János, a MACOSZ elnöke személyesen tárgyalt az OEP főigazgatójával, akitől ígéretet kaptak, hogy minden körülmények között gondoskodnak a folyamatos inzulinellátásról. Sajnos, mindeddig nem született megállapodás. További lépéseket is kezdeményeztek. A gyártó rövidesen kivonja a forgalomból a hajnali jelenség kivédésére szolgáló egyetlen inzulinkészítményt, amelynek pótlása feltétlenül indokolt.

Sok cukorbeteg éjjel 2-3 óra között kénytelen napról-napra felébreszteni magát és inzulininjekcióval biztosítani az elfogadható reggeli vércukorértékeket. Ha az említett inzulinváltozat a jövőben nem lesz hozzáférhető, több ezer cukorbeteg életminősége és életkilátása lényegesen romlik. Már kapható hazánkban a glargine inzulin, amely napi egyszeri alkalmazás esetén 24 órán keresztül biztosítja a megbízható bázisinzulin szintet. A MACOSZ egyértelműen kérte, hogy e korszerű készítmény – az orvosilag indokolt esetekben – a lehető legrövidebb időn belül, társadalombiztosítási támogatással legyen elérhető a rászoruló cukorbetegek számára. Reméljük és elvárjuk, hogy a több mint félmillió magyar diabéteszes a fejünk felett vívott, de mindannyiunkat személyesen érintő gyógyszerháborúból ne vesztesként kerüljön ki.