Csökkenti a költségeket, javítja az életminőséget

Ha viszont a betegség már kialakult, a rosszul beállított vércukorértékek miatti szövődmények kifejlődése késleltethető a jó vércukor-beállítással, amit többek között a beteg A1c-értéke jelez.  Az úgynevezett glikált hemoglobin, vagy A1c ( HbA1c) mérése megbízható módon jelzi az elmúlt 2-3 hónap vércukorszint-értékeit. Az A1c mérése jelenleg a legmegbízhatóbb módja annak, hogy a kezelőorvos eldöntse, megfelelő volt-e az eddigi kezelés, mennyire tartotta be a beteg a javasolt terápiát, és esetleg változtasson az előírt gyógyszereken.

A Cukorbeteg Élet megelőző számaiban beszámoltunk már arról, hogy az A1C-mérés milyen fontos és mennyire eredményes a diabéteszesek folyamatos cukoranyagcsere-szintjének utólagos ellenőrzésében. Megszólaltattunk betegeket, akik elmondták, hogy az ő esetükben milyen hasznosnak bizonyult ennek a korszerű eljárásnak az alkalmazása. Úgy gondoljuk, itt az ideje, hogy részletesebben ismertessük ennek a vizsgálati módszernek a mechanizmusát. Ha az ember érti, hogy miről is van szó, tudatosabban és szívesebben veti alá magát egy javasolt vizsgálatnak.

Mit mutat az A1c-mérés?

Az A1c mérése lényegében azt mutatja meg, hogy a vörösvértestek festékanyagát adó hemoglobin A mekkora része kötődött a vérben cukorhoz. Az A1c – a vörösvértestek átlagos élettartamát figyelembe véve – a vizsgálatot megelőző 2-3 hónap vércukor-átlagértékeit jelzi. Minél magasabb a diabéteszes vércukorértéke, vagyis minél több cukor van a vérében, annál több kötődik belőle a hemoglobinhoz.

Ennek az értéknek az évente többszöri meghatározása tehát nagyon fontos a cukorbetegek megfelelő gondozásához.  Az A1c-szint egyszerűen, vérből meghatározható, és az elmúlt 2-3 hónap vércukorszintjének átlagát jelzi. Az A1c-célértékek eléréséhez hozzájárul a helyes táplálkozás, a sportolás, a megfelelő gyógyszerek és legújabban a 24-órás glikémiás kontrollt biztosító, újfajta inzulin is.

A 2-es típusú cukorbetegeknek is fontos

Az egészséges ember A1c-értéke 4–6 százalék, vagyis a vérében található cukor ekkora hányada kapcsolódott hemoglobinhoz. Azoknak a diabéteszeseknek a szervezetében, akiknek A1c-szintje 7 százaléknál magasabb, sokkal több cukormolekula kapcsolódik a hemoglobinhoz, és megnő az esélyük a diabétesz hosszú távú szövődményeire.  Pedig a szem-, vese- és idegrendszeri szövődmények kialakulása lelassítható. Az eddigi legnagyobb és leghosszabb ideig tartó, a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőket elemző klinikai vizsgálat, a UKPDS (The United Kingdom Prospective Diabetes Study) azt bizonyította, hogy a diabéteszes szövődmények a vércukorértékek erőteljes csökkentésével késleltethetők. Az A1c-érték minden egy százaléknyi csökkenése 35 százalékkal mérsékelte a komplikációk fellépésének kockázatát!

Itt olyan súlyos szövődményekre is gondolnunk kell, mint végső esetben a vakság, a kényszerű végtagamputáció vagy az idegrendszeri zavarok kialakulásának veszélye. Ugyanakkor az A1c-érték egy százaléknyi mérséklődése 25 százalékkal csökkenti a diabétesz miatti halálozásokat is.
A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek is ugyanúgy tisztában kellene lenniük A1c-szintjükkel, mint ahogyan mérik koleszterinszintjüket, súlyukat vagy vérnyomásukat. Ám a szakemberek becslése szerint a cukorbetegek legalább fele sajnos nem éri el a diabetológusok által célértékként meghatározott 7 százalék alatti A1c-értéket.

Mibe kerül a diabétesz?

Felmerülhet a kérdés, hogy mibe kerül a szóban forgó A1c-vizsgálat. A betegeknek természetesen közvetlenül semmibe, ennek költségét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) fedezi. Végső soron persze semmi sincs ingyen: hozzájárulásukkal és befizetett járulékaikkal maguk a betegek, illetve a társadalom tagjai biztosítják a vizsgálatok és kezelések, valamint a gyógyszerek árának ellenértékét.   A cukorbetegek ellátásának költségei összetettek. Nem csupán maga a kezelés igényel pénzt, hanem a betegség jellegéből adódóan a szövődmények gyógyítása szintén többletköltséggel jár.

A Világgazdaságban közölt adatok szerint Magyarországon egyetlen szövődmények nélküli diabéteszes éves kezelése átlagban 1500 euró, egy szövődményes betegé pedig 5200 euró. Összehasonlításul: az Egyesült Államokban egy főre vetítve 2002-ben ez az érték 11125 euró volt, miközben egy nem-diabéteszes a biztosítónak csak 2150 eurójába került.
A cukorbetegséggel felmerülő kiadások nagy részét nem a gyógyszerek, hanem a betegség kezelésének indirekt költségei teszik ki. Ide tartoznak a munkából kiesett, esetleg kórházban töltött napok vagy a szövődmények okozta egészségkárosodások, leszázalékolások. A szövődmények miatti kórházi ápolás ára például akár a gyógyszerköltség ötszöröse is lehet.

Vizsgálatok szerint, az A1c-érték változása és a kezelési költségek között közvetlen kapcsolat van. Az A1c minden egy százaléknyi emelkedése legalább 4 százalékkal növeli a betegséggel kapcsolatos egészségügyi kiadásokat.  Az A1c 7 százalék alatt tartása bizonyítottan csökkenti a diabétesz szövődményeinek előfordulását, ezáltal tehát csökkenti az egészségügyi költségeket, és ami a legfontosabb: lényegesen javítja a betegek életminőségét.