Xendos-vizsgálat: A diabétesz megelőzésében is segít

Ezt a jelentős tényt igazolta az 1997 és 2002 között, Svédország 22 diabétesz centrumában végzett „Xendos” vizsgálat, amelynek néhány megállapítását idézzük rövid összeállításunkban.  A vizsgálat eredményei egyértelműen igazolták, hogy az elhízott emberek testsúlycsökkentése a világszerte terjedő 2-es típusú diabétesz megelőzésének egyik alapvető tényezője. Az Egészségügyi Világszervezet széles körben elfogadott becslése szerint 1997-ben 143 millió cukorbeteg élt a földön, de számuk 2025-re várhatóan 300 millióra emelkedik. A kedvezőtlen tendencia hátterében elsődleges kockázati tényezőként húzódik meg az elhízás, amellyel már jelenleg is 300 millió ember küszködik világszerte. Õket hatványozottan fenyegeti a diabétesz.

Nemzetközi szakmai konszenzus erősíti meg, hogy a 2-es típusú cukorbetegség egyik célravezető megelőzési lehetősége az elhízás mérséklése, a testsúlycsökkentés. Nem vitás, hogy e tekintetben kiemelt jelentőséggel bír az étrendi és életmódbeli tanácsok megfogadása, azonban ma már gyógyszeres lehetőségek is rendelkezésre állnak az elhízás kezelésére. A Xendos-vizsgálatban az életmódbeli tanácsok mellett orlistatot alkalmaztak, s figyelték, hogy az így megvalósult testsúlycsökkentéssel elérhető-e az újonnan jelentkező, 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának késleltetése, illetve megakadályozása.

A kísérletben 30-60 év közötti, elhízott ( BMI ®30 kg/m2) emberek vettek részt. Ennek feltétele volt, hogy az érintett még ne legyen cukorbeteg. A csökkent glukóztolerancia ( IGT), illetve normális glukóztolerancia (NGT) esetén a személy beválasztható volt. A vizsgálatban így vegyesen szerepeltek az említett két csoportba tartozók. A kutatás aktív ágán 1640-en, a placebo ágon 1637-en vettek részt.
A vizsgálatban szereplők napi kalóriabevitelét az alaphelyzethez viszonyítva kb. 800 kcal-val csökkentették, természetesen dietetikusok közreműködésével. Mindenki számára fokozott fizikai aktivitást írtak elő, ami minimum napi 1 kilométernyi plusz sétálást jelentett. A szénhidrát-anyagcsere helyzetéről a 6 havonként, 75g glukózzal végzett glukóztolerancia-teszt ( OGTT) eredményei alapján tájékozódtak. Diabéteszre utaló OGTT esetén az ellenőrzést 4 héten belül megismételték.

A cukorbetegnek bizonyultak esetében a későbbiek során már csak éhomi vércukorvizsgálatot végeztek. A testsúly alakulását 3 havonta ellenőrizték, ugyanekkor mérték a derék-körfogatot is. Az orlistat hatásmechanizmusa miatt (ez lipáz-gátló szer, amely a zsírfelszívás csökkentésével éri el a testsúlyvesztést) 6 havonként mérték a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) szintjét.
A vizsgálat negyedik évének végére bizonyossá vált, hogy a korábban vázolt komplex kezeléssel a 2-es típusú diabétesz kialakulásának relatív kockázata 37,3%-kal csökkenthető, mivel a placebo ágon szereplők esetében lényegesen nagyobb arányban jelentkezett a cukorbetegség.

Az átlagos testsúlycsökkenés mértéke lényegesen nagyobb volt a követés első éve végén az aktív ágon (10,6 kg), mint a placebo ágon (6,2 kg). A negyedik év végén is számottevő különbség maradt a két vizsgálati ág között, bár mindkét csoportban már kisebb volt a testsúlyvesztés mértéke (aktív ágon 5,8 kg; placebo ágon 3,0 kg), mint korábban. Az 5%-nál nagyobb mértékű testsúlyvesztést elérők aránya az aktív ágon 72,8%, a placebo ágon 45,1% volt. Hasonló különbség mutatkozott a 10 %-nál nagyobb mértékű testsúlycsökkenés terén, ami aktív ágon 41%, placebo ágon 20,8% volt.
Jermendy György professzor a Háziorvosi Továbbképző Szemlében közölt tanulmányában a hazai tapasztalatokat is szem előtt tartva hangsúlyozza, hogy az életmód változtatás mellett alkalmazott orlistát-kezelés számottevően hatékonyabban csökkentette a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát, mint a csak életmód változtatás.

Tehát megállapítható, hogy a Xendos-vizsgálat értékesen bővítette a 2-es típusú diabétesz prevenciójával kapcsolatos ismereteinket. A korábbi kutatások már bizonyították, hogy életmódváltással (az étrendi előírások betartásával, a fizikai aktivitás fokozásával) a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása lényegesen visszaszorítható a csökkent glukóztoleranciával küszködők jelentős hányadánál. Most egyértelművé vált, hogy az életmódváltással párhuzamosan alkalmazott gyógyszer további prevenciós lehetőséget rejt magában. A tanulmány azt is megerősítette, hogy a komplex kezeléssel elérhető jelentős testsúlyvesztés kedvezően befolyásolja számos metabolikus paraméter és kardiovaszkuláris kockázati tényező alakulását is.

A Xendos-vizsgálat egyértelműen rávilágított az elhízás és a 2-es típusú diabétesz összefüggésére, illetve a kezelés eredményeként megvalósult súlycsökkenés cukorbetegség kialakulását fékező hatására.  Korántsem véletlen, hogy a 2-es típusú diabétesz terjedésének megelőzése napjainkban a világ diabetológusainak egyik központi feladata, amellyel kapcsolatban számos kutatás és szakmai vita folyik. Tegyük hozzá, a téma még messze nem tekinthető lezártnak, de néhány fontos tényező már egyértelművé vált. A vezető magyar szakemberek, köztük Jermendy professzor is úgy vélekedik, hogy a gyakorlatban célszerű érvényesíteni az Amerikai Diabetes Társaság legújabb, 2004 januárban közzé tett ajánlását. E szerint a 2-es típusú diabétesz kialakulásának fokozott kockázatával rendelkezők esetében a testsúlycsökkentés és a rendszeres fizikai aktivitás a megfelelő lépés a felnőttkori cukorbetegség megelőzése és visszaszorítása érdekében.

A Súlykontroll Programban résztvevők személyes tapasztalatai és saját szakembereink elemzései – ugyan nem tudományos igénnyel, de kétségtelen tényekkel támasztják alá a Xendos-vizsgálat megállapításait.

Végezetül néhány gondolatot idézünk „Az elhízás kialakulásától a cukorbetegségig” témakörben, egy Jermendy professzorral készült rádiós beszélgetésből, amelyben  közérthetően és egyértelműen nyomatékosítja a téma hazai aktualitását.
– A 2-es típusú cukorbetegség elsősorban felnőtt, vagy idősebb korban kezdődik, az 1-es típusú diabétesz viszont már gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik. E két változat jelentősen eltér egymástól. Az elhízásnak kiemelt szerepe van a 2-es típusú diabétesz kórkifejlődésében, ami természetesen nem egyik percről a másikra alakul ki, hiszen az esetek döntő többségében maga az elhízás is évek során jön létre. Az elhízottak körében a 2-es típusú diabétesz meglehetősen gyakran fordul elő.

Mennyi idő alatt alakul ki a cukorbetegség?
– A cukorbetegség 2-es típusára az a jellemző, hogy lappangva, több év alatt, fokozatosan alakul ki. Nincs is markáns szimptómája, tehát a beteg nem veszi észre. Ezért mondjuk, hogy az elhízás ellen küzdeni kell. A társuló cukorbetegség felismerését lehetőség szerint korán, szűrővizsgálatokkal kell biztosítani.

Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy aki elhízottnak számít, annak bizony önként kellene jelentkeznie ilyen szűrésre?
– Idősebb korban mindenképpen. 40-45 év felett, illetve megkockáztatom, 35 év felett azt, akinek jelentős testsúlyfeleslege van, bizony fenyegeti a szénhidrát-anyagcserezavar enyhébb vagy súlyosabb formája. Ennek megoldása társadalmi méretű összefogás nélkül már nem megy. Vannak államok, pl. Finnország, ahol 30-35 évvel ezelőtt társadalmi méretű mozgalom indult el annak érdekében, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések gyakoriságát csökkenteni lehessen. Ennek köszönhetően a szív- és érrendszeri megbetegedések gyakorisága meredeken csökkent Finnországban.

Mennyi idő alatt érték ezt el a finnek?
– 20-30 év alatt fokozatosan csökkent a megbetegedések száma, és most már a statisztika előkelő helyén szerepelnek. Ugyanakkor Magyarország mutatói e téren is rendkívül aggasztóak.