Mérőm, mérőm mond meg nékem

Jól tudjuk, a vércukormérő egy diabéteszes számára olyan bizalmi eszköz, amellyel kapcsolatban nem szabad a legkisebb kétséget sem hagyni. A betegek elsősorban azt kifogásolják, hogy készülékük a laboratóriumtól, illetve egy másik készüléktől eltérő értéket mutat, vagy azonnal  megismételt ellenőrzéskor is más-más eredményt ad.

Mi vagy ki a hibáztatható ezért és melyik a helyes érték? A válasz nem könnyű, mert számos   befolyásoló körülménnyel kell számolni. Ezek közül igyekszünk kétrészes sorozatunkban összefoglalni néhányat, hangsúlyozva, hogy a magyarázatok minden esetben a legújabb elméleti és gyakorlati ismeretekre épülnek.

Bizonyos mérési hibahatár elfogadott

Elöljáróban szögezzük le, hogy mind a laboratóriumban, mind az otthonunkban használt mérési technikák és eszközök esetén bizonyos kisebb eltérésekkel számolni kell, amelyek azonban terápiás szempontból nem jelentősek. Tehát minden laboratóriumi metodikának van egy megengedett mérési szórása. Elfogadott például, ha a 5,58 mmol/l középértékű kontroll szérumot a laboratórium 4,74–6,42 mmol/l között méri. Természetesen ugyanilyen „szórása” lehet a saját vércukormérővel egymás után mért értékeknek is. Összevetés esetén akár a tűréshatáron belüli eltérések összeadódása is előfordulhat. Egyébként ez más típusú mérések esetében szintén így van, ezért a szakemberek a hétköznapokban eleve nem fogadják el az abszolút pontosság fogalmát.

Vércukormérés különböző időpontokban

A vércukorszint egészséges szervezetben is nagyon rövid idő alatt, viszonylag széles (4–6 mmol/l) értékhatárok között változhat. Ezt elsősorban az étkezés befolyásolja, hiszen nem mindegy, hogy mikor, mit és mekkora mennyiségben fogyasztunk. Például a nagy cukortartalmú szénsavas üdítőkben a cukor a leggyorsabban felszívódó formában van jelen, ezért azonos mennyiségű szénhidrát így „bevíve” gyorsabb és nagyobb változást okoz, mint például keményítőként (kenyér, burgonya) fogyasztva. Nyilvánvaló, hogy az előbbi esetben  egy hirtelen emelkedő, de rövid ideig tartó vércukorcsúcsot észlelünk, az utóbbiban pedig egy laposabb, elhúzódóbb növekedést.

Az étkezés mellett a fizikai aktivitás szintén jelentősen befolyásolhatja a vércukorszintet, hiszen a mozgás energiát igényel, amelyet szervezetünk a cukor elégetésével állít elő. Ezért nem meglepő, ha valaki a reggeli vércukormérés után felkeresi háziorvosát, és a rendelőben nem ugyanazt az értéket mérik, mint otthon. A hosszú séta ugyanis csökkentheti, a stresszhatás viszont emelheti a vércukorszintet. Gyakran előfordul, hogy különböző napokon, de ugyanabban az időpontban eltérő vércukorszinteket mérnek, még akkor is, ha a diéta nem változott. Mint említettük, számos tényező (stressz, fronthatás, láz, mozgás stb.) befolyásolhatja a vércukorszintet, tehát ilyen esetben sem kell azonnal a vércukormérő hibájára gyanakodni, célszerű számításba venni az egyéb lehetséges okokat is.

Más típusú vérmintából mérünk otthon és a laborban

A házi használatra szánt készülékek kapilláris vérből mérnek, a laboratóriumokban vénás vért használnak.

Az eltérő típusú vérminta nem összehasonlítható

A házi készülék tehát kapilláris vérből méri a vércukorszintet. Ez lényegében a friss vér, amely a sejtekhez szállítja a tápanyagot. A laborban használt vénás vér viszont a sejtektől szállítja el az anyagcseretermékeket. A két típusú vérmintából mért vércukorértékek nem pontosan azonosak. Így valamelyest eltérhet a beteg saját készüléke által, és a rövid időn belül a laboratóriumban megállapított érték. Bonyolítja a helyzetet, hogy a laborban a vénás vérből szérumot vagy plazmát nyernek és ebből végzik a mérést, ami további eltéréseket okozhat, különösen gyorsan változó vércukorszinteknél.

A mintalevétel és a mérés között eltelt idő

Mivel a levett vér tovább él, a sejtek változatlanul aktívak maradnak. Ha a levett vér nem kerül azonnal a laboratóriumba, az ebből mért értékek eltérőek lehetnek. Lázas betegség vagy magasabb fehérvérsejtszám esetén ez különösen érvényes. A laborméréssel végzett összehasonlításnak ezért csak akkor van értelme, ha ugyanabból a vérmintából, késedelem nélkül mérnek. Még ilyenkor is eltérő számértéket adhat a teljes vérből (tesztcsíkra cseppentve) vagy a szérumból végzett vizsgálat. 

A mért vérminták mennyisége eltérő

A forgalomba hozatal előtt minden Roche vércukormérőt nagyon szigorú standard labormetódussal összemérve ellenőriznek. A mérési eredmények később is rendelkezésére állnak, a rövid kivonat a tesztcsík dobozában lévő leírásban megtalálható. Az alapellenőrzéskor mindig precízen kimért mennyiségeket hasonlítanak össze, ami az otthon végzett méréseknél nem biztosítható. Ez fontos tényező, hiszen egy nagyobb mennyiségű mintában több cukormolekula található, ami a mérés eredményét befolyásolhatja.

Az otthoni készülékben beépített algoritmus igyekszik kivédeni az eltérő mintanagyságból fakadó különbségeket, de ez tökéletesen nem oldható meg. Törekedni kell arra, hogy a vércsepp nagysága mindig közel azonos legyen, és ne tartalmazzon szövetnedveket. Ezért a szúrás mindig éles lándzsával történjen, a tű, vagy kampós végű lándzsa roncsolja a szöveteket és befolyásolja a mérési eredményt is. Nem szabad préselni a vért az ujjbegyből, mert ez szintén növeli a szövetnedv mennyiségét, „hígítja” a cukorkoncentrációt a vérben.