2004
2004 május - június
Híres cukorbetegek: a Kereki sztori
A harminckétszeres válogatott középpályás Kereki Zoltán – aki 1976-ban megkapta az Év Labdarúgója címet – egy esztendeje cukorbeteg. Vele beszélgetett munkatársunk.
Hogyan szerzett tudomást a magas vércukorszintjéről?
– Egy hirtelen rosszullét kapcsán derült ki, hogy 23-as a cukrom.
Először nem is akartam elhinni, de a vizsgálat biztosan kimutatta a
kiugróan magas szintet. Rögtön inzulint írtak fel, ami számomra
egyértelművé tette, hogy itt nagyobb baj van, mint gondoltam. Úgy
sürögtek-forogtak körülöttem, hogy az megrémített. Soha nem voltam
előtte kórházban, de úgy tűnt, mintha borzasztóan beteg lennék,
mindenki kétségbe volt esve.
A rosszullét előtt semmit sem vett észre magán?
– Azon felül, hogy viszonylag sok folyadékot ittam, semmi különös nem
tűnt fel. Én a mai napig, ha megkívánok egy szelet süteményt, megeszem.
Ez azelőtt sem volt másképp. Szerencsém van, mert nem leszek rosszul az
édességtől. Nem mindig tartom a diétát, elfoglaltságaim miatt csak néha
eszem főtt ételt. Nem szeretem, ha beteg emberként kezelnek.
Jelenleg az MLSZ-nél dolgozik. Milyen beosztásban?
– A labdarugó utánpótlás igazgatója vagyok.
Ez a munka nem jár túl sok izgalommal?
– Az ember bárhol dolgozik, bárhova megy, bárhova néz, mindenhol csak
idegeskedéssel találkozik. Ha a munka éppen rendben van, akkor történik
valami más, ami miatt nyugtalankodhat. Ez a munka sem különbözik a
többitől. Tudom, hogy mi a feladatom, amit legjobb tudásom szerint
igyekszem ellátni.
Akkor sem megy föl a cukra, amikor egy-egy focimeccset néz végig? Nem
mondta még az orvosa, hogy az izgalmak miatt járjon kevesebbet meccsre?
– A labdarúgás számomra olyan, mint a család. Nem lehet tőle eltiltani.
Mennyiben változtatta meg az életét a cukorbetegség?
– Napi négyszer kell beadnom magamnak az inzulint. Amikor megtudtam,
hogy ez lesz a további sorsom, elkeseredtem. Férfiasan megvallom, soha
nem voltam jóban a tűkkel és el sem tudtam képzelni, hogy ráadásul
naponta négyszer is megszúrjam magamat. Aztán megtanultam ezzel együtt
élni. Már olyan korszerű készülékek vannak a piacon, hogy elég könnyen
ment. Azóta bárhol beadom magamnak az inzulint, és szinte nem is érzem.
Bár ez is attól függ, hogy mennyire vagyok fáradt, milyen a hangulatom.
Néha, rossz napokon, nagyon tud fájni a szúrás, bárhova is adom be az
injekciót.
Az orvosa megmondta, hogy milyen okra gyanakszik, miért jelentkezett önnél a cukorbetegség?
– Õ arra gondol, hogy a stressz okozhatta. Bár az életkorom miatt is
kialakulhatott volna, hiszen már elmúltam ötven, de nem ez a
legvalószínűbb. Mindig viszonylag egészségesen éltem, a családomban
senki sem volt cukorbeteg, így ezek nem játszhattak közre. Saját
tapasztalatomból kiindulva úgy gondolom, hogy nagyobb hangsúlyt kéne
fektetni a megelőzésre, a stresszmentes életmód megvalósítására. Persze
teljesen úgysem lehet elkerülni a mindennapi izgalmakat, – de önmagukra
és másokra jobban figyelve – az emberek talán mégis többet tehetnének a
nyugalmasabb létért…
| < Előző | Következő > |
|---|
Legfrissebb cikkek
Dr.Info - Cukorbeteg Élet 2011
Magazin menü
- Dr.Info egészségmagazin
- Impresszum
- 2011
- 2010
- 2008
- 2007
- 2006
- 2005
- 2004
- 2003
- 2002
- 2001
- 2000
- 1999
- 1998
- Hírhozzászólások
- Fórumok
- Blogok
| Hírhozzászólások |
|---|
|
| Friss fórumtémák |
|---|
|
| Friss blogok | |
|---|---|
|

