Inzulinterápia: Frontok és betegek

Gyakran egy napon belül váltogatják egymást a meleg és a hideg frontok, reggel pulóverben kell indulnunk otthonról, de délutánra már szinte leég rólunk a ruha, nem is szólva a páratartalom és az UV-sugárzás szélsőségeiről. Még az is kapkodja a fejét, akinek semmi gondja az anyagcseréjével, amikor váratlan és szokatlan közérzetromlást tapasztal önmagán. Mindez fokozottan érvényes a nem teljesen egészséges emberekre. Arról naponta hallhatunk jó tanácsokat a médiában, hogy a szívbetegek, a magasvérnyomásúak ilyenkor fokozottabban ellenőrizzék magukat, ügyeljenek szervezetük egyensúlyának megőrzésére, de sajnálatosan ritkán esik szó a cukorbetegekről, pedig ez nagyon indokolt lenne.

Ha valaki, akkor egy inzulinnal kezelt, elsősorban 1-es típusú diabéteszes keményen megérzi a frontok állandó váltakozását. Ilyenkor még a férfiak is olyanná válhatnak, mint a rendszertelenül menstruáló nők, akiknél a ciklus függvényében emelkedik, illetve csökken az inzulin igény, ezért változatlanul adagolt inzulin mellett hol megmagyarázhatatlanul magas, hol pedig hipoglikémiás vércukorértékekkel találkoznak. Nos, a frontok hatása is ilyen. Attól függően, hogy valaki milyen frontra érzékeny, aszerint hathatnak a meteorológiai változások a vércukrára. A hideg front – főként az erre érzékenyeknél –, akár 5-8 mmol/l-es vércukoremelkedést válthat ki, rossz közérzettel, sok esetben fejfájással párosulva. A meleg frontra érzékenyek viszont váratlan hipoglikémiákkal számolhatnak.

Azonban a helyzet ennél lényegesen bonyolultabb. Ugyanis a hipoglikémiák gyakran felfedezetlenek maradhatnak és ilyenkor csupán a Somogyi hatás következtében megugrott vércukrok észlelhetők. Nem könnyű kideríteni, hogy voltaképpen mi volt először: a nagyon alacsony vagy a túl magas vércukorszint. Általában csak annyi állítható biztosan, hogy a legtöbb 1-es típusú cukorbeteg érzékenyen reagál a frontok váltakozásaira és már ennyi is elég lenne az anyagcsere-állapot időről-időre fellépő labilitásának magyarázására. Ez sokszor kiderül a kezelési naplóból: egy-egy hétig kiváló, szűk határok között mozgó vércukrokat látunk, majd minden a feje tetejére áll, és nem tudja a beteg – legtöbbször az értékekkel utólag találkozó orvosa sem –, hogy valójában mi történt.

Mégis mit lehet a bajok megelőzése érdekében tenni? Először is a labilisabb anyagcseréjű diabéteszeseknek nagyon oda kellene figyelni a meteorológiai jelentésekre, lehetőleg az Országos Meteorológiai Szolgálat prognózisaira, mert sok televíziós csatorna gyakran közöl megbízhatatlan adatokat. A meleg és hideg frontokat célszerű lenne naponta jelölni a kezelési naplóban, és kideríteni, hogy milyen hatásokra, miként reagál a szervezetük. Az adatokat a gondozó orvossal megtárgyalva már könnyen kialakítható a testreszabott egyéni megoldás, amelynek eredményeként – frontváltozás ide vagy oda – jobban biztosítható az anyagcsere egyensúlya, a beteg állapotának, közérzetének stabilitása.