2004
2004 január - február
Diabétesz körkép 2. A cukorbetegség járvány
Magyarországon először – és mindeddig utoljára – 1942-ben mérték fel a
diabétesz elterjedtségét. Akkor a bécsi döntések szerinti határokon
belül 13600 cukorbeteget számláltak, közülük 10800 az ország mai
területén élt.
1979-ben 200 ezerre becsülték a diabéteszesek számát, jelenleg pedig 500-600 ezer cukorbetegről beszélünk, akiknek közel 95%-a a 2-es típusba tartozik. Alig 60 esztendő alatt tehát 50-60-szorosára növekedett az ismert cukorbetegek száma és sajnos a kedvezőtlen tendenciák folytatódnak. Joggal feltételezhetjük, hogy hozzávetőlegesen még ugyanennyi fel nem ismert cukorbeteg és csökkent glukóztoleranciájú ember él közöttünk. Tehát minden tizedik magyar állampolgár már vagy cukorbeteg, vagy előstádiumban van.
Tekintsünk ki a világba. Két éve földünk 5,5 milliárd lakosából 3,3 milliárd tartozott a 20–79 éves korosztályba és közülük 151 millió volt cukorbeteg. Tehát átlagosan a felnőttkorú lakosság körében 4,6%-ot tett ki a diabéteszesek aránya, az 1-es típusú cukorbetegek számát pedig 4,9 millióra becsülték. Elgondolkoztató a cukorbetegség arányának alakulása a különböző népek, népcsoportok között, különös tekintettel az azonos etnikumhoz tartozó, ám eltérő körülmények között élőkre. Érdekességként jelezzük, hogy az ábrán nem szerepel például a mikronéziai Nauru sziget népessége, akik között 45%-os a cukorbetegek aránya, illetve az Arizonában élő pima indián népesség 48%-os gyakorisággal, ami azért furcsa, mert a mexikói pimák között ez csupán 9%.
Az adatokból kitűnik, hogy a diabétesz etnikumfüggően eltérő gyakorisággal fordul elő a világ különböző részein, de ebben a genetikai hajlamnál lényegesen fontosabb szerepet játszanak a betegségre hajlamosító külső, az életkörülmények által meghatározott tényezők.
Jelenleg a cukorbetegek becsült száma a következő tíz országban a legmagasabb (az adat millióban): India (32,7), Kína (22,6), Egyesült Államok (15,3), Pakisztán (8,8), Japán (7,1), Indonézia (5,7), Mexikó (4,4), Egyiptom (3,4), Brazília (3,3) és Olaszország (3,1). A megalapozott előrejelzések szerint a jövőben tovább nő a diabétesz gyakorisága és 2025-re már 250 millióra becsülik a cukorbetegek számát. A legkisebb arányú növekedés Európában, a legnagyobb Ázsiában és a Csendes óceáni térség országaiban várható.
Elsődleges cél: a kockázatok csökkentése
A diabéteszesek 95-99 százaléka 2-es típusú beteg, s ez az állapot lényegében a metabolikus szindrómát jelenti. Esetükben a magasabb vércukorhoz általában az önmagában komoly problémát jelentő testsúlyfelesleg, valamint a diszlipidémia (vérzsír eltérések) és a hipertónia (magas vérnyomás) is társul. A vércukor alakulására jellemző, hogy az első kóros értéket (a csökkent glukóztoleranciában észlelhető emelkedett étkezés utáni vércukorszint) követően az eltelt idő függvényében folyamatosan romló tendenciát mutat, mivel a szervezet inzulinelválasztása rohamosan csökken. Ez nyilvánvalóan egyre intenzívebb gyógykezelést igényel. A beteg szervezete kezdetben az étrendi megszorításokra is jól reagálhat, később állapota egy-, majd kétféle, esetleg egyidejűleg háromféle vércukorcsökkentő tabletta emelkedő adagjaival tartható egyensúlyban, végül azonban elengedhetetlenné válik az inzulinkezelés valamely formájának bevezetése.
Mivel a 2-es típusú diabétesz elsődleges érrendszeri kockázati tényező, a legújabb szakvélemények szerint az inzulinkezelést vagy a betegség diagnosztizáláskor, vagy legkésőbb 1 év után célszerű lenne alkalmazni. Az esetek 95 százalékában központi probléma a testsúlyfelesleg, amelyet elsősorban étrendi megszorításokkal, másodsorban a fizikai aktivitás növelésével lehet mérsékelni. A gondot súlyosbítja, hogy a leggyakrabban alkalmazott vércukorcsökkentő ( szulfanilurea vagy glinid típusú) tabletták, illetve az inzulinrezisztenciát csökkentő jövőbeni tablettás készítmények (glitazonok), valamint az inzulinkezelés egyaránt és kifejezetten hozzájárulnak a testsúlynövekedéséhez. Ez csapdahelyzetet teremt a gyógykezelésben, hiszen a gyógyszerekkel azt a kóros tényezőt súlyosbítjuk, amely a cukorbetegség elsőszámú kiváltó oka volt.
A cukorbetegek 60 százalékánál tapasztalható hipertónia nagyon intenzív kezelést igényel, ugyanis a nagyérszövődmények (szívizominfarktus, szélütés) csak így csökkenthetők. Ez gyakran 2-4 gyógyszer egyidejű alkalmazását igényli. A cukorbetegek többségére jellemző vérzsír-rendellenességek kiküszöbölése is rendkívül fontos, mert ezáltal jelentősen mérsékelhető a szív-, érrendszeri kockázat, ami újabb 1-2 fajta gyógyszerkészítmény egyidejű szedését feltételezi. Mint látszik, nagyon összetett feladat a cukorbeteg életkilátásainak optimalizálása.
(folytatjuk)
| < Előző | Következő > |
|---|
Legfrissebb cikkek
Dr.Info - Cukorbeteg Élet 2011
Magazin menü
- Dr.Info egészségmagazin
- Impresszum
- 2011
- 2010
- 2008
- 2007
- 2006
- 2005
- 2004
- 2003
- 2002
- 2001
- 2000
- 1999
- 1998
- Hírhozzászólások
- Fórumok
- Blogok
| Hírhozzászólások |
|---|
|
| Friss fórumtémák |
|---|
|
| Friss blogok | |
|---|---|
|

