Fanni, a talpraesett tinédzser

A diabétesz első tünetei már kisgyermekkorban jelentkeztek, vizelet-visszatartási problémái voltak, amit az orvosok eltérően ítéltek meg. Ez akár attól is lehet – feltételezték – mesenézés közben nem figyel arra, hogy „már ki kéne menni”. Később aztán más, kifejezetten cukorbetegségre utaló jelek is mutatkoztak. Urológiára jártak, ahol meglepő módon nem vettek a kislánytól se vizelet, se vérmintát.

Amikor feltűnt a szülőknek, hogy a gyerek sokat szomjas, három kilót fogyott és tiszta szemölcs a keze (ami az inzulinozástól azonnal elmúlt), másik orvoshoz fordultak. Végül Szilvia orvosa mondta meg látatlanban, hogy Fanni szinte biztosan diabéteszes. Ezt a vérképe is igazolta, mire a kórházba értek, ahol infúziót kapott, már 28-ra futott fel a vércukorszintje.

A kórházba menet csak azt kérdezgette: „ugye anyu, nem kell majd mindig szurkálnom magam?”. Mit mondhat erre egy anya, aki legalább annyira megijedt a hírtől, mint a gyerek? „Reméljük nem, van aki gyógyszert kap...” és hasonlókkal próbálta nyugtatgatni kétségbeesett lányát. Fanni az első megrázkódtatás után három nappal, már magának adta be az inzulint!

A cukorbetegség miatt át kellett rendezni a család egész életét. A szülők nagyon rugalmasan és segítőkészen álltak a változásokhoz, és – persze az ésszerű keretek között – mindent megengednek, amit csak lehet. Fanni szabadon ehet, csak mértékkel. Eleinte elég egyhangúan étkezett, később ezen változtattak. Ma már hetente kétszer rendelhet egy étteremből, épp azért, hogy színesebben és változatosabban egyen.

Az iskolába mindig csomagolt ebédet visz, még palacsintát vagy más finomságokat is. Õ inkább azt enné a menzán, amit a többiek, de nem szabad. Az iskolában minden tanárral külön beszéltek a szülők arról, hogy Fanni esetleg rosszul lehet, és gyakran kell ennie. Engedélyt kértek, hadd telefonáljon, ha rosszul érzi magát. Felhívták a figyelmet, hogy a lány esetleg elbambulhat az órán. Ez is a cukorbetegségével magyarázható. Mindenki megértően fogadta a tényeket és Fanni az első kíváncsiskodásokon kívül nem ütközött akadályba, azóta sem érte kellemetlenség.

Az ifjú hölgy inzulinpumpát használ, ami egyáltalán nem zavarja. Eleinte édesanyja kérdezgette tőle, hogy nem szeretne-e hosszabb fürdőruhát, ami eltakarja a készüléket, de a tini határozottan kijelentette, számára ez nem probléma. Akinek meg nem tetszik, az ne nézze!

Már részt vett olyan nyári táborban, ahol kizárólag diabéteszes kortársaival volt együtt. Az edukátorok itt sok mindenre megtanítják a résztvevőket, a skála az inzulin beadásától a helyes étkezésig terjed. A speciális tábor – az élmények mellett – nagyon sok tapasztalatot kínál a cukorbeteg gyerekeknek, mert nem csak a „tanítóktól”, hanem egymástól is rengeteg hasznos ismeretet szereznek.

Fanninak persze jóval több kihívással kell megküzdenie, mint egészséges kortársainak, de ebben a szülők jó hozzáállása nagyon sokat segít. A hormonok tombolásának időszaka egy tininek egyébként sem könnyű.

Azzal is szembe kellett néznie, hogy testvére nem diabéteszes, akinek így sok mindent szabad, amit neki nem. Például ehet csokit, bár nem szokott, mert figyel a nővérére, aki mostanra belátta, hogy felesleges féltékenykednie öccsére.

A nagyon talpraesett tinédzser, biztosan ezután is – igaz, betartva néhány szabályt – teljes értékű életet él majd.