Szépalmai tapasztalatok: szülőknek a gyermekekért - a Törpök diétájáról

Motivált bennünket, hogy közös erővel – megszólítva a szülőket – szakmai tapasztalatunk alapján olyan rugalmasságot biztosítsunk gyermekeink számára, amely mellett az ételek tudatos megválasztásával, a kalória és szénhidrát összetétel ismeretével a gyermekek igényéhez, étvágyához igazodó étrenddel segítjük a családok mindennapjait. A kétszer 45 perces interaktív kiscsoportos foglalkozás alatt ennek gyakorlati megvalósítását mutattuk be.

Vannak élethelyzetek, óvodában, iskolában, amikor nincs lehetősége gyermekünknek arra, hogy megmérje ételét, netán megközelítő pontossággal megtudja mondani, hogy a kitálalt étel mennyi szénhidrátot tartalmaz, megeheti a tányéron lévő mennyiséget, vagy csak annak egy részét? Ebben az életkorban még nem várhatjuk el gyermekeinktől, hogy felelősségteljes döntést tudjanak hozni. Segítő együttműködésre van szükség a szülő, az óvónéni és a pedagógus részéről. Mindennek előfeltételei az otthon végzett közös mérések, melyek segítenek a helyes szemmérték kialakításában. Így tudjuk fejleszteni gyermekeink ez irányú képességét. Ezt tettük mi is, demonstrálva az eszközöket, nyersanyagokat.

Amíg a szemmérték kialakul

Gyermekeink által használt kanalak is segítenek a mennyiségek becslésében. (1 evőkanál főtt rizs=4 dkg, mindez nyers állapotban 2 dkg).

Különböző mennyiségű nyersanyagokat tisztított és főtt formában egyforma nagyságú tányérokra tálaltuk. Látványosan bemutattuk, hogy 20 dkg burgonya karikázva, apró kockára, vagy keskeny hasábokra vágva, megtisztítva egészben hagyva a tányéron hogyan mutat.

A szülők feladata volt, becsüljék meg az élelmiszerek súlyát, illetve annak CH tartalmát. A tányérok kézről kézre jártak, rajta a rizs, a száraztészta, a gabonapelyhek, a különböző CH tartalmú gyümölcsökkel, zöldségekkel.

A libikóka, egyensúlyozó játék, mely szintén a már kialakult szem- és súlymértéket hívta segítségül.

A kezünk mindig kéznél van elve alapján kínáltunk pattogatott kukoricát, hisz gyermekeink ezt is nagyon szeretik. Ez esetben nem mindegy, hogy szűk marékkal, vagy teljes tenyérnagysággal nyúlok a tálba és adom gyermekemnek. Ez vonatkozik a gyümölcsökre is: málna, eper, cseresznye, meggy. Minden mennyiséget lemértünk, lássuk mennyit mutat a mérleg nyelve! A különbség meglepő volt, de így már behatárolható, hogy mikor, milyen mennyiséget, akár hány szemet adok apróságomnak ebből a csemegéből.

A csere-bere fogalom és játék alatt az egyes élelmiszerek CH (szénhidrát) tartalmának cseréjéről van szó, ami nem tévesztendő össze a felszívódás gyorsaságával! Ennek tudatában nem kell lemondani a már megkedvelt ételekről és a változatosságot is biztosítani tudjuk. Pl: 8 db ropi = 10 dkg őszibarack, 1 db palacsinta, tej nélkül = 10 dkg alma CH tartalmával egyenlő.

Játszottunk a glikémiás index-szel

Nem mindegy, hogy gyermekünk napi CH igényét zsemlyével, kenyérrel, vagy több zöldséggel fedezzük. Azért nem, mert a különböző élelmiszereknek eltérő a vércukor emelő hatása. A bemutatott képeket a szülők ügyesen beillesztették a megfelelő %-os intervallumba, értelemszerűen megindokolva.

Teszteltük a szülőket!

Kis csomagokkal leptük meg őket, melyek különböző, apró falatokat tartalmaztak: amarant, kölesgolyó, buláta, csoki, szárított gyümölcsök, tönkölybúzás ropi, diabetikus aprósütemények lapultak bennük. Ki kellett találni mi volt a csomagban a kakukktojás, valamint azt, hogy az összeválogatott tartalomból mazsolázhatok-e gyermekemnek egy-egy étkezés kiegészítésére.

Konklúzió

Mire képes az akaraterő a család részéről és a team munka? Mindennek alapfeltétele az edukáció, a gyógyító hatású páciens oktatás, amelyből egy kis szeletet kínáltunk a szülőknek. Fontos a lelki diéta is. Ebben kitűnő segítség a család, a játszótárs és szülei, a megfelelő empátiával és motiváltsággal rendelkező óvónéni, pedagógus.

A szülőknek megfelelő tudással kell rendelkezniük és ahogy törpjeink nőnek, okosodnak, egyre több mindent megtanulnak tőlük, tőlünk. Ezt a tudást igyekeztünk bővíteni apró gyakorlati ötletekkel, a magunk szerény eszközeivel, példákkal illusztrálva. Megtapasztaltuk, hogy az étkezések időrendje eltért az otthonitól, de ez most itt jól vizsgázott a gyakorlatban. A tapasztalt dietetikus szemlélete is segített, hogyan tudjuk egy idő után egyszerűsíteni, gyakorlatiasabbá tenni gyermekeink étkezését, ellátását.

Ne felejtsük el: fontosak a visszaismétlő mérések, de tudni kell becsülni is!

Köszönöm segítőimnek az aktív közreműködést, kolléganőnknek, Degovics Teréznek és „Máté fiam”-nak (mi így hívjuk őt), aki példamutató fegyelemmel és figyelemmel szabályozza CH anyagcseréjét.

Külön köszönet a szervezőknek, hogy ott lehettünk!

Barkóné Polgár Judit, dietetikus