Emlékképek

Csilla barátnőm egy szép tavaszi délután velem szemben ült a kanapén és mivel hosszú ideje nem találkoztunk, belefeledkeztünk a jóízű beszélgetésbe olyannyira, hogy a meghatározott időpontban minden előzetes figyelmeztetés nélkül nyúltam az eszközökért és a beszélgetést meg sem akasztva végeztem az inzulinadagolást. Ezúttal is meg voltam elégedve magammal, könnyen és sikeresen ment minden. Ugyan a barátnőm ez alatt a néhány perc alatt egy rá nem jellemző erőteljesebb érzelmi megnyilvánulást engedett meg magának, valami magas hangfekvésű sóhajt, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki mindaddig, amíg felnézve a szokatlan látványtól belőlem is különös hang szakadt ki: ugyanis a barátnőm holtsápadtan terült el a kanapén.

2. A 80 éves éltre való, életvidám  anyámat vittem szülinapi útra Ausztriába a hegyekbe. A második napon fakultatív programként meg lehetett mászni egy kecsesen emelkedő hegyet, ami egy látványosan alázubogó vízesés mentén kanyargott a magasba. Anyámat ismerve, tudtam, hogy mi nem fogunk kimaradni ebből a programból. Kúsztunk megállás nélkül felfelé. Pogácsákkal pótoltam az intenzív szénhidrátveszteségem. Én - aki vigyáztam anyámra és kísértem őt - bizonyultam gyengébb sportolónak. A kijelölt csúcson engem is átjárt valami különös büszkeség, élveztem az utastársak elismerő pillantásait, szóbeli megerősítő mondatait.  Ez igen! Már csak visszajutás volt hátra. Ahogy lepillantottam, alább hagyott a lelkesedésem, a szerpentinből, a vízből, a fákból mintha többet láttam volna, mint amennyit felfelé érzékeltem. Némi bizonytalanság után erősen belekapaszkodtam anyámba, és inogó lábakkal, izzadt homlokkal, levegő után kapkodva belső reszketéssel megindultunk lefelé. Míg anyám a feljutásért, én a leérkezésért éreztem valami megdicsőülést.

A 81. szülinapra anyám nemcsak ajándék utat, hanem egy fürge 81 éves turista partnert is kapott.

Mayer Erzsébet

A pályamunkára ide kattintva szavazhat.