Tudnivalók az inzulinkezelésről (11. rész)

A cél tehát az, hogy igyekezzenek olyan mértékletes kompromisszumot találni, amely nem fosztja meg őket az ünnepi étkezések örömeitől, mégis biztonságos.  A tablettás kezelésen lévők többnyire úgy próbálnak megoldást keresni, hogy „még egy” tablettát bevesznek, remélve, így nyugodtabban „bűnözhetnek”, azaz többet ehetnek, beleértve az édességeket is. De vigyázzunk, nem árt az óvatosság, hiszen az alkalmilag megnövelt gyógyszeradag az esetek nagyobb hányadában nem képes megakadályozni a vércukor túlzott emelkedését, különösen akkor, ha a beteg egyébként is közel maximális számú tablettát szed.

Mit tegyenek az inzulinnal kezelt 1-es és 2-es típusú diabéteszesek? Az ünnepek alkalmával nekik is változatlan tartaniuk kell a szigorú diétát? Egyáltalán: az étkezés tekintetében meddig beszélhetünk a mai inzulinkezelési módszerek mellett már megengedhető szabadságról és rugalmasságról, s mi tartozik a kifejezetten ártalmas szabadosság, a felelőtlenség kategóriájába? A nem könnyű válasz elsősorban a betegnél alkalmazott inzulinkezelés típusától függ.

A diabéteszesek többségének kezelése napi kétszeri inzulinadagolással, általában gyorshatású és úgynevezett NPH inzulinok különböző arányú gyári keverékével történik. Ha kizárólag ilyen 10:90, 20:80, 30:70 stb. arányú keveréket használ valaki, nem nagyon növelhető a „szabadság”. Ennek oka, hogy – miként a tablettát szedők korlátaira már utaltunk – a fix inzulinkeverékek (tegyük fel) jól beállított adagja sem nagyon változtatható. Mi történik, ha valaki többet akar enni, esetleg a családdal együtt édességet fogyasztani és ezért 2-4 E-gel megemeli a kevert inzulinadagját? Ilyenkor elsősorban a közepes hatástartamú NPH inzulin adagja emelkedik meg – hiszen ebből van több a keverékben – ami azzal a veszéllyel jár, hogy 5-6 órával az inzulin beadását követően vércukra kórosan alacsony értékre zuhan.

Tehát egy-egy étkezés esetenkénti többlet-inzulin igénye csak külön, az étkezés előtt alkalmazott kisebb (2-4 E) mennyiségű gyorshatású vagy extra gyorshatású többlet inzulin beadásával oldható meg. Ha ilyennel valaki nem rendelkezik, akkor a napi kétszeri inzulinadás mellett a szokásostól lényegesen eltérően étkezni, netán „bűnözni” nem szabad.
Mi a helyzet, ha valaki napi háromszori inzulinnal él, azaz reggel a szokásos keveréket használja, vacsora előtt gyorshatású, lefekvés előtt pedig NPH inzulint ad magának. Ilyen esetekben, az esti órákban, tehát a vacsorához – saját korábbi tapasztalataira támaszkodva, és vércukormérések mellett – adhat magának 1-4 E-gel több gyorshatású inzulint. Így mind a vércukor túlzott megemelkedését, mind a hipoglikémiát elkerülheti. Ilyen kezelési mód mellett (ha rendelkezésre áll a gyorshatású inzulin), egy bőséges ünnepi ebéd előtt is megfejelhető 1-3 E-gel a reggeli inzulin hatása, ami kivédi a vércukor megugrását.

Viszonylag a legkönnyebb helyzetben az intenzív inzulinkezelésen lévő cukorbetegek vannak. Főként akkor, ha naponta legalább kétszer (pl. reggel és lefekvés előtt) alkalmaznak „bázisinzulint” és már tapasztalatot szereztek a különböző szénhidráttartalmú étkezések inzulinigényének fedezésében. Esetükben – a napi összinzulinadag függvényében – általában minden 10 gramm többlet szénhidrát bevitel esetén 0,8-1,2 E többlet gyorshatású inzulin adandó.

Természetesen ez sem történhet „vaktában”. Ilyenkor a szokásosnál gyakrabban szükséges mérni a vércukrot az inzulinadag helyességének ellenőrzése és a nagyobb vércukor-ingadozások elkerülése érdekében. A cukorbetegeknek az ünnepek alatt egyaránt célszerű ügyelniük vércukruk kiegyensúlyozott alakulására és testsúlyuk növekedésének megakadályozására, hiszen gyakran előfordul, hogy januárra néhány plusz kilót nagyon könnyen felszedünk. A felesleges kilók elleni küzdelem bevált módszere, ha a megnövekedett szabadidőnkből ilyenkor többet szánunk testmozgásra és a szokottnál bőségesebb étkezések veszélyes következményeit igyekszünk fokozott fizikai aktivitással ellensúlyozni.