Ne félj az inzulintól!

Dr. Wudi Krisztina, a Csepeli Egészségügyi Szolgálat Diabetológiai Szakrendelőjének munkatársa szerint a cukorbetegség azért is veszélyes, mert nem fáj, és csak akkor vesszük észre az érszövődményt, amikor már nagy a baj, s a folyamat visszafordíthatatlan.

Sokan nem tudják, hol a határ az egészség és a cukorbetegség között. Milyen vércukorértékeknél szükséges a kezelés? Nos, már akkor elengedhetetlen, ha az úgynevezett hosszú távú vércukor-paraméter túllépi a 6,5 %-ot. Ez azt jelenti, hogy az éhomi cukorértéknek 5,5 mmol/liter, az étkezés után másfél órával mért szintnek pedig 7,5 mmol/liter alatt kell lennie. Ha ennél magasabbak az értékek, számolni kell az érkárosodás kockázatával.

Mennyi ideig fennálló magas vércukorérték esetében alakul ki érszövődmény?
– Ezt nehéz megállapítani. Van, akinél már öt év alatt. 2-es típusú cukorbetegek állapotát tanulmányoztak a hetvenes évek és a kilencvenes évek vége között. 5000 frissen felfedezett cukorbetegnél már igen jelentős százalékban találtak a diabétesszel összefüggő érszövődményeket. Hogy mennyi ideje volt már tartósan magas a vércukruk, azt nem tudni. Akinek azonban jó a beállítása, megfelelő kezeléssel szinten tartott a vércukorértéke, annak lehet, hogy csak 30 év múlva alakul ki az első kis szövődménye.

Ugyanakkor a betegek gyakran azt is tragédiaként élik meg, ha a diabétesz felfedezése után rögtön inzulint kapnak – akár csupán a tablettás kezelés mellett.
– Azt hiszik, az inzulinadás annak a jele, hogy már nagyon előrehaladott a betegségük. Ez az aggodalom teljesen indokolatlan. Az inzulintól egyáltalán nem kell tartani. Az ajánlás szerint, ha egy 2-es típusú cukorbetegnél diétával, testmozgással és gyógyszeres terápiával nem tudjuk elérni a kívánatos vércukorértékeket, akkor egyértelműen inzulinra van szükség. Ez nem valami végstádium, hanem a megfelelő terápia. Minél korábban kezdjük ugyanis adni az inzulint, annál könnyebben tudjuk jól beállítani a cukoregyensúlyt. Ilyenkor nem alakul ki súlyos inzulinrezisztencia, amit később sokkal nehezebb kezelni.

Jó lenne, ha minden érintettben tudatosulna: ma már alig bonyolultabb az inzulint bejuttatni a szervezetbe, mint egy tablettát lenyelni. Háttérbe szorultak a hagyományos fecskendős, tus, inzulinbeadási módok. Az új betegeket a sokkal egyszerűbb, komfortosabb inzulinbeadó tollal, az úgynevezett pennel való inzulinadásra tanítjuk meg. A betanulás 5-10 percet vesz igénybe, majd az inzulin beadása mindössze 20 másodpercet. Tehát nem valami szörnyűség, nem fáj; nem ettől kell félni, hanem a rossz anyagcsere okozta szövődményektől! Magyarországon ma humán inzulinokat 100%-os támogatással tudunk felírni a betegeknek.

Léteznek hosszú hatású bázis analóginzulinok, amelyeket ugyan 50%-os támogatással kaphatnak meg, de ezeket akár napjában egyszeri adással – gyógyszeres kezelés és diéta mellé kiegészítésként – be tudjuk vezetni a kezelésbe, és napi egyetlen szúrással is jelentősen javíthatók a cukoreredmények. Tehát a tablettát szedő cukorbetegek ne az inzulinterápia bevezetésétől féljenek, hanem a szövődményektől! Ezért kontrollálják rendszeresen vércukorszintjüket, és szükség esetén vállalják el az inzulinkezelést.